Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Zsidó közösségek öröksége - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 7. (Budapest, 2010)

Források

anyagilag fedezni tudják a területükön lévő temetők kiadásait. Ezekben a temetőkben is rossz állapotban vannak a falak, kerítések.

Az ország különböző részein száz és száz olyan zsidó temető található, amelyben nappal marhák és disznók legelnek, este pedig szerelmes párok találkoznak. A zsidó temetők egy részéből szervezett tolvaj bandák hordják el a sírköveket is.

Bármilyen szomorú ez a helyzet, nem egyedülálló a fasiszták által végigdúlt Európában. A Zsidó Világkongresszus két évvel ezelőtt Genfben kétnapos ülésen foglalkozott az Európai zsidó temetők problémájával és a felszólalásokból kiviláglott, hogy sem Lengyelországban, sem Csehszlovákiában, sem Jugoszláviában nem volt mód az elhagyott zsidó temetők megmentésére. A külföldi zsidó segítőakdóknak is az volt az álláspontjuk, hogy előbb az elaggott, családtalanul maradt embereken kell segíteni, csak azután kerülhetne sor a temetők megóvására. Felmerültek olyan tervek is, hogy exhumálni kellene a temetők túlnyomó részét és néhány megóvható temetőben kellene elhelyezni az átvitt csontokat. De az exhumálási költségek olyan nagyok, hogy azoknak előteremtése úgyszólván lehetedennek tűnik fel.

A történelem arra tanít bennünket — ahogy az élet rendjéhez tartózik a halál - a halál rendjéhez tartozik a temetők pusztulása is.

118