Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
VÁLOGATOTT BESZÉDEI néhány kiválasztott hordja magában minden idők tudásának és ismeretének java részét. Jogában áll-e tehát mindenkinek, hogy magát az újkor gyermekének nevezze, mert ruhája talán modern szabású vagy modora korszerű? És ezen kor zsidói? Azt mondják, רוד ךלה רודו אב . Mi mi vagyunk, a régiek pedig régiek voltak. Helyes. De igazán müveltek-e ezen gondolatok képviselői? Cselekedeteiken, modorukon és beszédükön észlelhető-e a mély műveltség és az életmunka bölcsészeti feldolgozása? Nem azt kell-e sajnálattal látnunk azonban, hogy a zsidóság széles köreiben az úgynevezett modem életfelfogás mellett durvaság és tudatlanság terjed el? Mondhatjuk-e még mi is, a mi állapotunk egyenlő értékű a régi korokéval? Mondhatjuk-e, az élő nemzedék, az élő bölcsek nem kisebb értékűek a régieknél? És mégis, nem szabad elfelejtenünk, hogy az idők változnak, hogy egy nemzedék megy, és egy másik jön, hogy sok porba dől, de nem egy rothadó törzs hajtott már friss vesszőt, az általános hanyatlásból is fejlődhet egy fiatal nemzedék, mely szent hitéért és Isten tiszteletéért rajong és lelkesedik. II ץראהו םלועל תלמע: חרזו שמשה אבו .שמשה62 A föld örökké fennáll, a nap felkel és lenyugszik. Nem azt kellene mondani, jegyzi meg a Midrás, hogy az emberiség, a nemzedékek örök életűek, a föld pedig folyton változik? Vajon az emberiség létezik a föld miatt, vagy a föld az emberiség miatt? Nemde 62 Kohelet 1,4-5. 69
