Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi milliók és milliók szívében egyaránt s mintegy varázsütésre egyenlő erővel ébred és kél; midőn egy egész nemzet kebelében örömittas indulatok árja hullámzik, s a boldogság és a megelégedés ezemyelvű szózatban szólal meg. Ilyenkor szívünk magasztos érzelmek szárnyán emelkedik az ég felé, és mi millió embertársunkkal együtt érezzük, hogy Isten nélkül elenyésznénk, hogy Őnélküle hiába küzdünk, s hogy egész létünket, mindazt, ami vagyunk, és mindent, amivel bírunk, csak Istennek köszönhetjük, és ajkunk, keblünk sugallatát követve, önkéntelenül szólal meg: 2יכרב ישפנ תא ׳ה, áldd, ó, áldd lelkem az Urat! Mélyen tisztelt gyülekezet! Ily örömünnepet ülünk mi is ma, egy egész nemzet, a mi nemzetünk országos örömünnepét. S a Kárpátok büszke ormaitól az Adriai-tenger hullám mosta partjáig egy nemes nép nagy szívét tiszta öröm tölti el. Hol ma e hazában Istennek hajléka van, és ahol széles e földön akárcsak egy magyar nyelv is eseng, ott forró imák szállanak fel az egek Urához a hazáért és a Királyért. Közös ünnepet ül ma Magyarország minden lakója, kedves hazánk alapításának és fennállásának ezredik évfordulóját.3אילה ועדת, hisz tudjátok! Hisz Magyarország gyermekei vagytok, tudom, részt vesztek most a haza örömében, amint gyászában, fájdalmaiban osztoztatok vala. Ezen ritka nagy nemzeti ünnepély a ti kebleiteket is tiszta gyönyörrel tölti el, amint bú lakott volt bennök, midőn hazánk egén sötét fellegek tomyosodtak, amint fájdalmasan éreztétek valahányszor csapás érte e drága magyar hont. Fel tehát, kedveseim, fel! 2 Zsoltárok 104,1. 3 Krónikák II. 31,13. 34
