Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
DUSCH1NSZK.Y Mihály rákospalotai főrabbi Vessünk még egy futó pillantást a történet egyéb alakjaira. Itt van תור, az elbeszélés másik hősnője. Moábita származású, és mégis, minden tettét és szavát áthatja a hűség és szeretet zsidó szelleme. Tudja, hogy Noémi szegény, hogy még a mindennapi kenyere sincsen meg, és mégsem hagyja el. Otthagyja hazáját, szülőföldjét, családját, és esküszik:לא רשא יכלת ךלא רשאבו ינילת ןילא ךמע ימע ךיקלאו יקילא ,52רשאב יתומת תומא םשו רבןקא. Nem csak esküszik, meg is tartja esküjét. Nem riasztja el sem szegénység, sem nyomor, sem kárörvendő tekintetek, sem szánakozó mosoly, megosztja a nyomor kenyerét anyósával. Ez az igaz hitű zsidó nő, bár moábita származású. Szeretete elnyeri jutalmát. Az ő nevét viseli egy szent könyv, és az ő élettörténetét olvassák fel azon az ünnepen, melyen a zsidóság az egész földön a תרות דסח, a szeretet tanának ünnepét tartja. Itt van még זעב, ki ךלמילא családjához tartozik, de mégis milyen ellentét a két férfi jelleme. זעב a gazdag földesúr, barátságosan Isten nevével üdvözli munkásait, lelkiismeretesen teljesíti a szegények támogatására vonatkozó isteni törvényeket, s miután תור nemes lelkét megismerte, igyekszik ךלמילא birtokait családjának fenntartani. Ő, az előkelő férfi, készséggel teszi nejévé a szegény özvegyet, hogy az elhalt rokon neve ne vesszen ki testvérei köréből. Bár תור könyve a szeretet ellen vétkezők büntetésével kezdődik, azzal fejeződik be, hogy זעב és תור frigyéből származott a legnagyobb zsidó uralkodó,דוד ךלמה! Oly házat alapítottak, melyhez Izrael legdicsőségesebb emlékei és legszebb reményei fűződnek. תור könyve az életből vett példával mutatja be, hogy a הרות nem a bosszút és a gyűlöletet, hanem a szeretetet és a hűséget hirdeti. 152 152 Rut 1,16-17. 108
