Frojimovics Kinga - Molnár Judit (szerk.): Gettómagyarország, 1944: a Központi Zsidó Tanács iratai - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 5. (Budapest, 2002)

Karsai László: A Központi Zsidó Tanács és a munkaszolgálatos hírhozók

hogy a vidéki gettók és gyűjtőtáborok vezetői között volt-e egyáltalán információáramlás. "9 Mind Munkácsi, mind pedig Lévai említi, hogy 1944 áprilisában érkeztek Budapestre a zsidó vezetőkhöz értesítések, hírek vidékről, de nem jelölik meg pontosan, hogy kik voltak a hírhozók.10 Az alábbiakban közlésre kerülő dokumentumok segítségével erre a viszonylag egyszerűnek tűnő kérdésre választ adhatunk: munkaszolgálatos zsidók, akik alakulatuktól időnként rövidebb-hosszabb időszakra, hivatalos engedéllyel eltávozhattak. Rájuk nem vonatkozhatott az utazási tilalom, hiszen ha nem térnek vissza állomáshelyükre, akkor katonaszökevényként körözhették volna őket. Bizonyosan voltak olyan esetek, amikor parancsnoki engedéllyel, szabályos úti okmányokkal rendelkező szabadságolt munkaszolgálatosokat is letartóztattak, de az 1. és 2. sz. dokumentumban szereplöket, a rossz hír hozóit nem.11 12 A munkaszolgálatosok, így az 1. sz. dokumentumban szereplő Kronberger László, amint Pestre érkeztek, vagy ismerőseik útján, vagy személyesen tájékoztatták a kárpátaljai gettózásról a Zsidó Tanács vezetőit. Nekik hittek a Központi Zsidó Tanács vezetői és azonnal memorandumban fordúltak Sztójay Döme miniszterelnökhöz.

Stern Samu emlékirataiban ezzel kapcsolatban csak annyit ír: ״Amikor az első gettók híre befutott, felemeltük ellene szavunkat és minden lehető érvet felhoztunk avégből, hogy rendelkezéseik [ti. a hatóságok - K. L.] megmüsitását elérjük, és a gettók további létesítését abbahagyják.”'2 Mint az alábbiakban közlésre kerülő memorandumból kiderül Stem Samu, finoman fogalmazva is nem emlékezett pontosan. 1944. április 19-i dátummal Sztójay Döméhez intézett, rendkívül alázatos hangú memorandumukban, amelyet a kárpátaljai zsidóság gettókba tömörítéséről beérkezett első hírek nyomán írtak, csak a ״ nyilván felsőbb helyről elrendeli” intézkedések ״sürgős kivizsgálását" kérték. Ami különösen feltűnő: április 19-én Stem Samu és Bakonyi László a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája

9 Molnár, 1995., 123.0.

10 Lévai, 1948., 95-96. o., Munkácsi, 1947., 62. o. A Zsidó Tanács egyik vezetője, Pető Ernő is úgy emlékezett, hogy az internálásokról ״vidékről is özönlöttek a panaszold', de ő sem árulja cl, hogy kik hozták a híreket. (Schmidt, 1990., 328. 0.)

11 Freudiger Fülöp emlékirataiban említi, hogy azokra a munkaszolgálatosokra, akik ,Jcatonai úti papírjaikkal szolgálati vagy szabadságos úton voltak, egészen különösen vadásztak. Nagyváradon, Hatvanban és sok más állomáson ezeket a munkaszolgálatosokat a csendőrök lerángatták a vonatról és azonnal a következő deportáló vonatba rakták.” (Schmidt, 1990., 284-285. o.)

12 Schmidt, 1990., 69. o.

44