Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Jeruzsálem: anno 1900-1930 (Kohn gyűjtemény képeslapjai) - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek (Budapest, 1999)
Az Arany-ka pú vagy Dávid-kapu ״Huj], bújj zöldág, zöld levelecske, nyitva van az Arany-kapu (csukva van az Arany-kapu) csak bújjatok rajta!” Vajon hányán tudják, hogy ez az ártatlan gyermekdal, amelyet húsvét napján énekelnek egyes helyeken, arról a befalazott kapuról szól, amely évszázadok óta várja a Messiást, akinek jöttére megnyílik a Kapu, a holtak feltámadnak, és ott gyülekeznek majd a Szentek Szentje előtt. Elsők az Olajfák hegye temetőjének holtjai, őket követik a jeruzsálemi ha lottak, és így szélesedik tovább a kör, mígnem a Jók, a Feltámadásra érettek el nem lepik a világot, hogy a Messiással együtt örvendjenek egy új és szebb világ születésének. Dávid, Izrael királya élt, él és élni fog! Az Arany-kapu, a Dávid-kapu őt várja. A síremlék ezúttal csak az emlékezés miatt fontos, hogy ha rávetül a pillantás, mindenki tudja, Dávid él és létezik. Olyan ez, mint a Falnál imádkozok imarojtjain a csomók, amelyek felejtés ellen valók. Az évezredes bibliai parancs, akárcsak az Arany-kapuról szóló gyermekdal, így vonul be a mindennapokba, így válik a felejtés elleni csomókötés egy zsebkendőre a távoli múltban gyökerező cse lekedetté. A reménység aranykapuja csukva van, de befalazottságával fennen hirdeti, hogy van remény. Van remény az isteni igazságszolgáltatásra, a Messiás eljövetelére, Dávi d felt ámadására, egy szebb és jobb világ eljövetelére. A majdani nyitott kapun át berepül Noé bárkájáról a fehér galamb, csőrében a zöld ággal, s a zöld ágon a zöld levelecské kkel, jelezve egy özönvizes kor végét, felcsillantva az új világ, az új teremtés bimbózó zöld termését. ~ 38 ~
