Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Bevezető: "Szatócsmunkát nem adok a magyar zsidóknak.” Kohn Sámuel (1841-1920) és Büchler Sándor (1870-1944), a magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy egy kézirat legendája

A magyarországi zsidóság történetének átfogó monografikus feldolgozására — 1945 előtt — csak ketten tettek kísérletet: Kohn Sámuel és Venetianer Lajos. Figyelmünket ezúttal Kohn Sámuel pesti főrabbi 1884-ben megjelent, A zsidók története Magyarországon. I. kötet. A legrégebbi időktől a mohácsi vészig című monográfiája keltette fel. A historiográfia e közel 500 oldalas monográfia erényeit és hiányosságait kellő alapossággal tárta fel. Egy látszólag mellékes körülményre azonban még nem derült fény. Kohn Sámuel —- erről árulkodik egyébként a kötet címe és előszava is — saját koráig, vagyis a XIX. század utolsó harmadáig terjedő folytatás reményében adta át a kéziratot a kiadónak. A remélt folytatás azonban elmaradt, jóllehet Kohn még közel negyven esztendeig élt s ebből bő két évtized tudományosan igen aktívnak és termékenynek bizonyult.

Mégis majdnem egy évszázadon át élt, s tán ma is él, a legenda, hogy Büchler Sándor közreműködésével, esetleg nélküle mégis elkészült a következő rész. Legenda vagy valóság? Erre a nem könnyű kérdésre keressük a választ.

Kohn Sámuel és Büchler Sándor kapcsolatát levelezésük néhány ismert darabján keresztül is nyomon követhetjük. E levelekből Büchler Sándor tett közzé egy csokorra valót 1941-ben, a Kohn Sámuel születése centenáriuma emlékére megjelent Emlékkönyvben. A közzétett levelekből kiderül, hogy Büchler 1897-ben, 27 éves korában befejezett, de csak 1901-ben kiadott, A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig című pályamunkája kelthette fel egykori professzora érdeklődését a tanítvány iránt, legalábbis ekkor vetődhetett fel az a gondolat, hogy írják meg együtt a Kohn által félbehagyott munkát. Források híján pontosan nem tudni, mikor született meg kettejük elhatározása az együttes munkáról, mindenesetre 1899. február 1-i levelében Büchler Sándor már arról számolhatott be Bánóczi Józsefnek, hogy ״Időm javarészét [...] Kohn Zsidók történetének II. részére fordítom, mely kettőnk neve alatt fog megjelenni. Az itteni Festetics könyvtárban nagy haszonnal kutatok."3 Egy 1900. október 28-i keltezésű levélben az alábbi, kissé körülhatároltabb együttműködési ajánlatról tájékoztatta Kohn Büchlert: ״€n t.i., egyes részleteket nem tekintve, 1526-1699-ig majdnem teljesen megírtam a zsidók történetét. A kézirat oly terjedelmes, hogy valószínűleg mint külön kötetet adom ki, ha Isten megsegítő tavasz elején. A többit Önre bízom. A töröknek végképi kitakarodásával a rákövetkező nagymérvű zsidó bevándorlással kezdődik a zsidók újabb története. íja azt meg Ön. Úgy látom, hogy Ön is úgy érzi, hogy jobb ez így, mintha az egészet, amint terveztem, ketten írjuk meg, holott előadási modorra, a források felhasználására és megbírá-3 Büchler Sándor levele Bánóczi Józsefhez, 1899. február 1. (MZsML K. 70.2.217.)

5