Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
A zsidók története Magyarországon A mohácsi vésztől a szabadságharcig.31 írta Dr. Büchler Sándor egyetemi magántanár. Előszó A magyar zsidók történetének az a négy századot felölelő részlete, melyet itt nyújtok, összefüggően eddig még nem volt feldolgozva. Munkámat azonban bizonyára nem csak emiatt fogadja majd szívesen a közönség, hanem azért is, mert tárgya korunkhoz közelebb esik, mint a magyar zsidók történetének a középkorban lejátszódott eseményei. A magyar zsidók mostoha sorsának, türelemmel elviselt szénvédéseinek, közhasznú iparkodásának ecsetelését foglaltam e vázlatba — vázlatossá az előadást a hely kimértsége tette —, de nem hiányzik belőle két emberöltőre kiterjedő buzgó törekvése sem, hogy méltatlan helyzetéből kijutva, polgári jogokban részesüljön, a hazafiúi kötelességeket áldozatkészséggel viselje, a magyar nemzeti szellembe és érzésbe szeretettel beolvadjon és megtalálható benne az az örökké fényes érdeme is, melyet a szabadságharc idején lelkes közreműködésével szerzett. Munkám régebben megjelent töredékes és ez alkalommal javított dőlgozataimon alapszik, de amint a figyelő lépten-nyomon észreveszi, számos kiadatlan oklevél és kútfő tartalmát is felhasználta. Főképp az Országos Levéltár, a pozsonyi városi levéltál־ és a keszthelyi gróf Festetics uradalmi levéltár adatait aknáztam ki. Keszthely, 1917. december hó. 31 Az Egyenlőség 1917. december 22־i száma kezdte meg a Biichler-tanulmány közlését. Közel másfél esztendő elteltével, 1919. március 29-én — a huszadik közlemény után — szakadt félbe a sorozat. Az újraközlés során csak annyiban változtattunk az eredeti szövegen, amenynyiben a helyesírás szabályai — figyelemmel a változásokra — ezt feltétlenül megkívánták. A szerző egyéni szóhasználatát — beleértve a tulajdonnevek írásmódját — mindvégig tiszteletben tartottuk. Az eredeti jegyzetapparátust nem bővítettük ki, csak — szükség szerint — pontosítottak. 15
