Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Bevezető: "Szatócsmunkát nem adok a magyar zsidóknak.” Kohn Sámuel (1841-1920) és Büchler Sándor (1870-1944), a magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy egy kézirat legendája
mann Zsigmond jóvoltából Büchler Sándor 40 éves keszthelyi rabbiskodása alkalmából, 1937-ben jelent meg. Eszerint a magyar zsidó történet második része Büchler keszthelyi ״műhelyében” készül. ״Nyomtatásban megjelent műveit—olvassuk—terjedelemben túlszárnyalják 'druckreif' állapotban lévő kéziratos munkái. Kohn Sámuel 1884-ben megjelent alapvető munkája óta [...] várva-várjuk annak a könyvnek a megjelenését, amely immár a modern történetírás módszereivel a magyar zsidóság teljes, egyetemes történetét írja le. Nos, ez a könyv van meg Büchler Sándornak, a Balatonra nyíló dolgozó szobájában, hatalmas iratcsomagokban."'8 Egy következő híradásból — úgy tűnik — végleg megoldódik a kérdés, mi lett a sorsa a kéziratnak, amely végül is Kohn Sámuel hagyatékából került elő. Az IMIT 1939-es Évkönyve a régi szokásnak megfelelően közölte az Országos Magyar Zsidó Múzeum gyarapodási jegyzékét. E listán olvashatjuk, hogy az 1938. július 1.-1939. június 30. közötti időszakban a múzeum tulajdonába került Kohn Sámuel hagyatékából A zsidóság története Magyarországon. A mohácsi vésztől III. Károly halá- Iáig című kézirat. E becses anyaghoz Heller Bernát révén Kohn Sámuel leánya, özv. Halász Frigyesné hagyatékából jutott hozzá a múzeum. Az eddig ismertekhez képest új adathoz jutottunk, hiszen a múzeumhoz eljuttatott kézirat 1740-nel zárul, tehát Kohn mintegy fél évszázaddal előbbre jutott a feldolgozásban.18 19 Büchler Sándor — időközben — 1940-ben betöltötte 70. életévét. Ebből az alkalomból rabbi és történész pályatársa, Bernstein Béla köszöntötte őt a Magyar Zsidó Szemlében. Bernstein igen elismerő szavakkal méltatta Büchler budapesti monográfiáját, ám nem mulasztotta el, hogy a torzóban maradt opus magnum kapcsán ne tegyen egy-két kellemetlenkedő megjegyzést. ״€z a jelentős mű — mármint a budapesti zsidóság története — azt a jogos reményt keltette bennünk, hogy Büchler Sándor meg fogja írni Dr. Kohn Sámuel [...] kötetének folytatását, a mohácsi vésztől a jelenkorig, oly méltó módon, amint azt tőle joggal elvárhattuk. Tudomásom szerint dolgozik is Dr. Büchler e fontos munkán de bizony eddig, legnagyobb sajnálatunkra, nem készült el. Csak értékes történeti cikkei jelentek meg különböző folyóiratokban és emlékvagy évkönyvekben az említett tárgykörben, fl mai szomorú viszonyok között nem igen van kilátás rá, hogy sajtó alá kerüljön a nagyszabású mű. Pedig itt 27-iki ülésén. In: IMIT Évkönyv, 1935. 221-222. old. 18 Groszmann Zsigmond: Dr. Büchler Sándor. In: Magyar Izrael, 1937. szeptember-december, 93. old. 19 Az Országos Magyar Zsidó Múzeum gyarapodása. In: IMIT Évkönyv, 1939. 365. old. 10
