Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Bevezető: "Szatócsmunkát nem adok a magyar zsidóknak.” Kohn Sámuel (1841-1920) és Büchler Sándor (1870-1944), a magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy egy kézirat legendája

Magyar Zsidó Szemlében Groszmann Zsigmond viszont — mindenkivel ellentétben — a munka egy részének igen előrehaladott állapotáról írt: ״Kohn rengeteg anyagot gyűjtött nagy műve folytatásához, egy része már a nyomda számára is el van készítve, csak a halál gátolta meg a mű befejezésében."14 Ami a visszaemlékezők mindegyikénél egyértelműen egybeesett, az nem túl sok. Valamennyien, kivétel nélkül úgy tudták, hogy Kohn Sámuel régóta foglalkozott a második kötettel. Viszont abban már határozottan eltértek, hogy milyen mélységig jutott el a munka során. A kortársak információi e tekintetben meglehetősen heterögének voltak. Aki talán a legilletékesebb lett volna e tekintetben, Büchler Sándor, sajnos nem nyilatkozott.

A későbbiekben Kohn Sámuel történettudományi működéséről megjelenő tanulmányok és híradások tovább árnyalták a képet. Kálmán Ödön 1927-ben, a Magyar Zsidó Szemle számára írt kiséletrajzában nem tett említést Kohn történeti munkái között a második kötet teljes vagy töredékes kéziratáról.15 Két évvel később Groszmann Zsigmond egy terjedelmes tanulmányban foglalkozott Kohn Sámuel életével és közéleti, tudományos működésével. Irodalmi munkásságát méltatva olvashatjuk az alábbiakat: ״Kohn úgy tervezte, hogy egy második kötetben meg fogja írni, ugyancsak négy fejezetre osztva, a magyar zsidók történetét a mohácsi vésztől napjainkig. Rengeteg anyagot gyűjtött a második kötet szórnára, azokat szakszerűen rendezte, részben fel is dolgozta és egyes fejezetei készen állanak a nyomda számára."16 A 30-as évek közepén Grünwald Fülöp egy felolvasást tartott az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat egyik ülésén, A magyár zsidó múlt historikusai címmel. Kohn Sámuelhez érve hosszasan méltatta A zsidók története Magyarországon megjelent kötetét. A továbbiakról pedig ezeket mondta: ״Várták Kohntól műve folytatását— így Grünuuald —, a második kötetét. De az késik. Gzalatt megindult a részletkutatás a magyar zsidó történettudósok körében. [...] elkészülnek községek és vármegyék zsidóságának monográfiái, korszakok és zsidó intézmények is megtalálták búváraikat. A zsidó vallás megkapta a recepciót és elérkezett a millénium éve, Kohn művének befejezésére a legalkalmasabb időpont, de a régóta várt munka nem nyert befejezést."17 Újabb fordulatot jelenthet a történetben az a híradás, amely Grosz14 Groszmann Zsigmond: Kohn Sámuel. In: Magyar Zsidó Szemle, 1920. 4-5. old.

15 Kálmán Ödön: Kohn Sámuel. 1841-1920. In: Magyar Zsidó Szemle, 1927. 283-291. old.

16 Groszmann Zsigmond: Kohn Sámuel (1841-1920). Élet és korrajz. In: Magyar Zsidó Szemle, 1929. 51. old.

17 Grünwald Fülöp: A magyar zsidó múlt historikusai. Felolvastatott az IMIT 1934. február

9