Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Negyedik fejezet A XVII. században a zsidók között is új szekta támadt, a sabbateizmus, melyet a sanyargatottaknak jobb idők után való sóvárgása és részben a vallási törvények, szokások számának megnövekedése hozott életre. A középkorban az egyház túlhajtott scholasztikájának ellenhatásaként jelentkezett a miszticizmus. Akik az istenséget, mint valami fogva tartott uralkodót, elzárták a betűk tömegébe és csak számos vallási szabály igazolványával engedték az embert hozzá közeledni, szemben találták magukat olyanokkal, kik az istenséggel való érintkezést közvetlenné, szabaddá tették a lélek és gondolat extázisával. Efféle mozgalmat találunk a zsidóságban, valahányszor az egyén lelki és értelmi megkötöttsége a rendes mértéket túlhaladta. Ahogy a Sulchán Aruch, mely eredetileg szerény iskolai segédeszköznek volt szánva, szerzője akaratán kívül általános törvénykönyv tekintélyéhez jutott és kötetek, fejezetek, paragrafusok szövevényébe burkolta a hívő felséges lelki megnyilatkozásának, a vallásos érzésnek szárnyait a zsidók közt, mint már azelőtt is hasonló esetekben, megindult a törekvés, hogy az intézkedések, szokások sűrű hálójából kioldja az egy istenséghez repeső ihlettséget. Ennek az igyekezetnek, mely az átszellemültség, az elragadottság, az izzó áhítat, a szent vágyódás örömének perceiben a hagyományos zsidó miszticizmus segítségével kereste és találta meg könnyen az egy istenséghez a transcendentális titkokhoz vezető utat, a messiás volt a főjelszava. A zavartalan állandó béke, a boldogság, az egész világ erkölcsi tisztulásának, újjáalakulásának fogalmát képviselte a zsidóság eszmekörében a messiás, aki Izraelt sok százados kínoktól váltja meg, az ősök földjén elébe rakja a szerencsés lét minden áldását és a vallási törvények közül kiselejtezi, érvényteleníti azokat, melyek az Istent szomjazó lélek szabad lendületét nehezítették meg. A török hódoltság vége felé terjedt el a hír a Balkán félszigetről Európa és Ázsia ghettóiba, hogy a szmirnai származású Sábbátáj Czevi személyében megérkezett a messiás, aki a zsidóság szomorú sorsát örömre fogja változtatni és a vallásos lélek újjászületésének lesz előidézője. A rajongás Budán is oly nagy volt, mint akkor valamennyi ghettóban. A budai rabbi veje, Áskenázi Jakab, messiás káromlónak, a Dávid királyi ház megsértőjének nyilvánított egy budait, aki a sabbateizmus megalapítójára, Sábbátáj Czevire vonakodott áldást mondani, midőn a tóra elé járult. Budán annyira lelkesedtek az álmessiásért, hogy megfogadván rendeletét, a Jeruzsálem romlásának évfordulóját, a gyászos böjtnapot ünnepnappá tették, melyet lakomával, nagy mulatozással ültek meg. 62
