Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
A szombatosság fészke Erdély volt, Magyarországban csak kis mértékben térjedt. A hívők a székelység minden rétegéből sorakoztak. A fejedelmi udvaron és a falusi parasztházakban egyformán voltak hozzátartozói, kik a nemesek, katonák, iskolázott emberek, iparosok, földművelők közül kerültek ki. A szombatos vallásnak különösen buzgó tagjai nők voltak. A szombatosok erkölcstana nem különbözött a zsidótól, szeretet, lelki tisztaság, polgári erények gyakorlása volt a lényege. Vallásgyakorlatuk szintén zsidó volt, megülték a szombatot, újholdat, a fő ünnepeket, betartották a zsidó étkezési és tisztasági törvényeket. Vallási felfogásukban eleinte még helyet foglalt Jézus, de csupán mint az emberiségnek valláserkölcsi nagy alakja, utóbb azonban gondolkodási irányuk már nem mutatta az evangéliumok befolyását. Inkább külföldi, mint erdélyi zsidók behatásának tulajdonítható ez a fordulat a szombatosok felfogásában. Mert Erdélyben ekkor, mint később is, igen kevés számú zsidót találunk megtelepedve. A szász és görög kereskedő élelmességével a zsidó nem tudta ott a versenyt felvenni, azért nem igen húzódott oda. Valamirevaló gyülekezetük Gyulafehérvárt kivéve nem volt, annak tagjai pedig, eltekintve a fejedelmi udvar külföldről hozott orvosaitól,136 nagyon jelentéktelenek voltak. Bethlen Gábor uralkodása alatt a Törökországból bejött zsidók, köztük spanyol eredetűek, iparral is foglalkoztak, a XVII. század második felében Bornemisza Anna fejedelemasszony gazdasági feljegyzései jobbára mint kéneső vásárlókról emlékezik meg Abrahám, Salamon, Náftáli, Immánuel, Vidder, Izsák, Juda, Samuka zsidókról, ״Uria Sidó Jantó”-ról, valamint a bolhovai Markut és József lengyelországi zsidókról, akik a kénesőért készpénzt, szerecsen-dióvirágot, fahéjat, finom olvasztott darab aranyakat adtak.137 Apafii Mihálynak egyik török tolmácsa Juda zsidó volt, zsidót Erdélyben adóadminisztrátornak is alkalmaztak.138 Kiváltságaik védője, peres ügyekben bírája az erdélyi zsidóságnak jogtudós nemes ember volt.139 A privilégiumokban háborgatott zsidók részére I. Apafii Mihály 1673. február 20-án elrendelte, hogy az ellenük felmerült ügyekben a fejedelem praefectusának, vagy ennek a tisztségnek üresedése esetén, az udvarmester, vagy a fehérvári udvarbíró széke tegyen igazságot.140 136 Biichler Sándor, Zsidó telepedések Európában a XVI. és XVII. században, főtekintettel Magyarországra, 21. 137 Szádeczky Béla, I. Apaífy Mihály udvartartása, 39, 160, 174, 334, 337, 347-344, 352, 384, 476-485, 489, 499, 560. 138 Török-magyarkori okmánytár 7, 68. Erdélyi országgyűlési emlékek XVIII. 212. 139 Stimákovits László, Erdély művelődése Bethlen Gábor korában. 57. 57
