Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
A magyar zsidókkal szellemi és üzleti összeköttetésben első sorban a török birodalom fővárosának zsidósága állott, továbbá a belgrádi, szerajevói, szalonikii, szófiai, plevani. E hitközségek közül néhányan azok közé tartoztak, hová Szulejmán szultán a Budáról és egyebünnen összeszedett magyar zsidókat letelepítette. Az elhurcolt magyar zsidók új lakóhelyükön, a Balkán-félszigeten egy darabig életjelt adtak magukról, de aztán nyomuk veszett. Valószínűleg, beolvadván a népes spanyol és német hitközségekbe, eltűnt hírük. Kezdetben azonban még állhatatosan őrizték magyar jellegüket, híven ragaszkodtak hazai szokásaikhoz, még a hozzájuk legközelebb álló német szertartásúakkai se forrtak össze. A különböző országokból bevándorolt hitsorsosaik példájára független gyarmatot képeztek. Ahány ország, sőt ahány város zsidósága telepedett meg a török földön, annyi különböző község és zsinagóga létezett ott. Csupa különálló sziget a hitélet s hagyomány exotikus jelenségeivel. Mindegyiknek sajátos rítusa, szokása, érdeke s nyelve lévén, eleinte nem tudtak tömörülni. Mindegyik megbecsülte a maga hazájának szertartási módját, életfelfogását és megvetette a másiket. A magyar zsidókra legelőször a német zsidóktól alapított szófiai hitközségben akadunk. Hatvannál több magyar zsidó érkezett ide, köztük előkelő emberek, rabbik, kik feltűnést keltettek ismereteikkel s szokásaikkal. A szófiaiak eleinte csődálkoztak a magyarok vallásgyakorlatán. Különös volt előttük, hogy a magyar zsidók sok olyat engedtek meg maguknak, mit a szófiaiak tilosnak tartottak, viszont voltak oly szigorú vallásszokásaik, miknek a zsidó törvényekben nem volt alapjuk. Utóbb azonban a törzsközség és a magyarokkal körülbelül egy időben jött szalonikii spanyolok elsajátították egyes magyar hagyományokat. De másrészt a környezet és a megváltozott életmód hozzájárult, hogy a magyar zsidók elhagyták némely hazai szokásukat. A magyar zsidók nem sokáig maradtak Szófiában. A nagy kereskedő várost három-négy év múlva az Aegei-tenger mellett a Rhodope-hegység alján fekvő Kavalával cserélték fel. Szófiában élt még 1532. tavaszán Kóhén Nál'táli ben Izsák, a budaiak rabbija, ki a Balkán-félszigeten tiszteletet szerzett tudományával a magyar zsidóságnak éppúgy, mint földije, Lévi Mózes Sámuel kiváló magyar rabbi. Az ugyancsak Budán működött Askenázi József rabbi fia, Jechiel, a mohácsi vész után 106 107 106 Jeiteles Mózes Wolf: Zikkaron löjom aharon (Prága, 1828.) bevezetés Hock: Die Familien Prags, 233. 107 Rosanes, i. m. 45
