Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig

A fenyegetett zsidók oltalmazására III. Pál 1540. május 12-én Rómában kiadott nyílt brevejében emelte fel döntő szavát. ״Valóban — írja a pápa Magyar־-, Cseh- és Lengyelország valamennyi püspökének és egyéb egyházi méltóságot viselő személyének — visszatetszéssel értesültünk az ama vidékeken tartózkodó összes zsidók panaszából, hogy mintegy néhány év óta bizonyos városi urak, egynémely közönség és már hatalmasok, kik azon vidékeken laknak, féltékenykedő és — mint mondják — halálos ellenségei a zsidóknak, gyűlölettől és irigységtől, vagy, ami valószínűbbnek látszik, kapzsiságtól elvakítva, hogy a zsidók vagyonát valamely tetszetős ürügy alatt megkaparinthassák, hamissággal rájuk fogják, hogy kis gyérmekeket megölnek, azok vérét megisszák és hogy még más különböző és több efféle szörnyű, főképp nevezett vallásunk ellen irányuló bűntettet követnek el; eképp törekvésük, hogy az együgyű keresztények indulatát felizgassák ellenük, minek az a következménye, hogy gyakorta nem csak vagyonuktól, hanem még életüktől is jogtalanul megfosztják őket.” Az elmérgesedett állapot megjavítása végett a pápa apostoli tekintélyével megerősíti azon privilégiumokat, melyeket a zsidóknak elődjei, de különösen V. Márton adtak és ezeket, valamint a tőle szármázott kiváltságleveleket örök érvényességgel ruházza fel. Meghagyja a papi renden levőknek, hogy a zsidókat, amennyire lehetséges, támogassák, ne tűrjék, hogy a pápáktól kapott privilégiumaik meggyöngüljenek és megsértessenek, vagy maguk a zsidók bárkitől bajt és háborúságot szenvedjenek; oltalmazzák meg mindazok ellen, kik igaztalanul sérteni akarják őket, az ellenszegülőket egyházi censurákkal, büntetésekkel és — elmellőzvén a fellebbezést — más alkalmas jogorvoslással, sőt ha szükséges, világi karhatalommal fékezzék meg. Nemkevésbé felszólítja a pápa Magyar-, Cseh- és Lengyelország királyait, nemeseit, hercegeit, báróit, világi urait és a többi keresztény híveket, hogy tekintélyükkel akadályozzák meg tisztviselőiknél s alattvalóiknál a zsidók igaztalan üldöztetését.95

Nemes, bátor, izgatottságot csillapító tett volt III. Pál fellépése és ha nem is tulajdonítható teljesen breveje sikerének, annyi bizonyos, hogy részben az ő érdéme, amiért a nagyszombati zsidóégetés óta, körülbelül két századon át nem kísértett hazánkban a vérvád.

95 III. Pál brévéje, Bondy-Dworsky: Zur Geschichte der Juden in Böhmen, Mähren und Schlesien. I., 328-31., Dr. Biichier Sándor tanulmánya a Bloch Mózes tiszteletére kiadott Emlékkönyvben (Budapest, 1905.) 175-179.

36