Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
A zsidók adójának fizetését a város vállalta magára, a kiűzés idején, ezt azonban hűséges szolgálatainak jutalmául ugyancsak 1534-ben örökre elengedte a király. A város ártalmas voltát hangoztatta a város, midőn visszatelepedésüket szorgalmázták ennek ellenében elégtételül szolgáhatott nekik, hogy a soproni polgárok még új lakóhelyükre is eljártak hozzájuk, hogy hitelt szerezzenek tőlük, kiket a tanács alaptalanul nevezett a polgárok megrontójának. A töröknek a mohácsi síkon aratott győzelme a népes54 pozsonyi hitközség tagjait is elbátortalanította. Mialatt az udvar e határszéli városba tette át székhelyét, az itt lakó zsidók töredéke elmenekült, ingóságait azonban már előbb elküldte máshova.55 Az udvar bűnül rótta fel a zsidóknak azt, amit maga is megcselekedett. Ha halálmegvetéssel bevárja a törököt és makacs küzdés után távozik a fővárosból, úgy joggal elítélhette volna azokat, kiket a félhold hatalmának közeledése megrettentett. De mivel az udvar gyáván eliramodott a fővárosból, sehogy se illett hozzá az a szerep, melyben keményen megleckéztette azokat a zsidókat, kik hozzá hasonlóan viselkedtek a csapás általános hatása alatt. Amily igaztalan volt e tekintetben a zsidókkal szemben, épp olyan volt a polgárok vádja is — hiába erősítgette azt a királyné — hogy kárukat, a város szegénységét, a házak romlását a zsidók okozták, akik a polgárokat tönkre juttatták. Pozsony sz. kir. várost a magyar trón Habsburg várományosának híveihez szintén oly módon törekedett Mária királyné hozzácsatolni, hogy feláldozta neki a zsidókat. Amiért a pozsonyi zsidók a polgárok balsorsában mint szerencséjében nem ősztozkodtak, jelentette ki Mária 1526 október 10-ki rendeletében, Báthory István nádor, valamint többi tanácsosának helyeslésével elhatározta, hogy az elmenekült zsidókat nem szabad többé a városba bocsájtani. Házaik, ezek közül Mandel Jakab egykori praefektus fia, Tóbiás is bírt néhányat,56 eladhatók a vásárolni szándékozóknak, értéküket a város javítására és megerősítésére fordítsák. A királyné figyelmeztette a várost, hogy ha idővel emelik adóját, amiért az eladott zsidó házak összege a városnak jutott, köteles e terhet elvállalni. Ezentúl a megmaradt pozsonyi zsidókat is tartsák területükön, ezek házait is adják el, de értékük tulajdonosaiké legyen. 54 Pollák, 290. M. Zs. Oklevéltár, 342. 55 U. i. több okmányban a perre vonatkozó felterjesztések, melyekben sok a valószínűtlenség. 56 Quorum magna hic esset frequentia. Juci. gyűjtemény, III. 44., M. Zs. Oklevéltár, 338. 24
