Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)

Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig

maradt vár kulcsainak átadását, addig a korabeli keresztény íróktól származó röpirat és újság a budai zsidókat az elszánt bátorság, a hősi önfeláldozás mintaképének mutatja be.

így módon a zsidó és török kútfők arra vallanak, hogy a budai zsidók önkényt költözködtek a török birodalomba, a keresztény iratok ellenben Szulejmán szultán megtorló haragjának tulajdonítják elszállíttatásukat.

Az 1526-ban megjelent ״Hernach volget des Bluthundts der sich nennet eyn Türkischer Kayser gethaten” című röpirat következően festi a budai zsidók magatartását:

Szeptember 8-án, Kisasszony napon foglalta el a török Pestet, melyet egy óra leforgása alatt megvevén, felégetett és benne minden embert agyonvert. Ezután legott Buda ostromához fogott, melynek városkapuit befalazva találta. Noha a lakosság legnagyobb része elmenekült, a bennmaradt nép mégis három órán át vitézül tartotta magát. A török a város falaira nyíló urasági lakások ajtaján át benyomult, és ifjút, véneket, asszonyt és férfinépet kíméletlenül lemészárolt. Erre a városban lévő falak s erődítményekkel körített zsidó-utca ostromához fogott, melyet a zsidók oly elszántan védtek, hogy a török körülbelül harmadfélezer embert veszített vívásánál. A makacs ellenállásra a török a zsidó negyed kapujának irányozta ágyúit, melyet összerombolván, vérszomjasán betört a ghettóba, ahol kard élére hányt minden élőt. Negyedfélezer zsidó közül csak húsz menekült meg.

Az 1526-ban írt ,,Newe Zeyttung” pedig másként adja elő az eseményt.

Szerinte a török Buda elfoglalásánál csak a magyarral bánt irgalmatlanul, a német ajkúakat nem bántotta. Miután a várat kétszeri támadással nem sikerült bevenni, a harmadik ostrom előtt a benlevőket életük biztosítása mellett a vár feladására szólította fel. Megizente nekik, ha nem állnak el a védelemtől, úgy később nem lesz oly hatalom, mely megmenthetné életüket. A megijedt várbeliek életük, s vagyonuk biztosítását kérték, melynek elnyerése után feladták a várat. A török ezután a zsidók választására bízta, Budán akarnak-e maradni, vagy vele távozni? Valamennyi zsidó a fővárosban akart maradni. A török három napi meggondolási időt adott nekik, de ennek eltelte után se változott meg a zsidók szándéka. Erre a hódító három csőportba osztotta a zsidókat. A harminc-negyven évesek, a húszévesek, a gyermekek és asszonyok képezték a három csoportot. Újólag megkérdeztetve, hajthatatlanul ragaszkodtak előbbi akaratukhoz, hogy Budáról nem mennek el. Mire a török a zsidó férfiak közül körülbelül negyedfélezret megfojtatott és leszúratott, az életben maradt húsz éven aluliakat, az összes asszonyokat s gyermekeket pedig magával hurcolta. A röpirat és újság előadásában szembeszökő az eltérés. Az egyik úgy tünteti fel a zsidókat, mint akik vitézül megállták helyüket, a másik ellenben nem tud bátorságukról, hanem annál élénkebben rajzolja megrázó sorsukat, melyet az

19