Horváth Rita: A magyarországi zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága (DEGOB) története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 1. (1997)

IV. fejezet A DEGOB dokumentációs tevékenysége

A jegyzőkönyvek, mint források értékét az is nagyban emeli, hogy rövid idővel azok után az események után készültek, amelyeket elbeszélnek. Történeti forrásként való használatuknál azonban állandóan szem előtt kell tartani, hogy minden egyes jegyzőkönyv személyes élményeket közvetít, ezért akár ugyanazt az eseményt is többféleképpen örökítették meg az egyes túlélők. Ez a körülmény, amely a történeti tárgyú kutatást egyértelműen nehézségek elé állítja, miután a túlélő ,,személyes igazságát” vallomása mindig tartalmazza, pl. egy pszichológiai vagy irodalmi szempontú elemzés számára kifejezetten előnyös.120

A DEGOB munkatársai 1945 nyarán és kora őszén, a még mindig viszonylag tömegesen áradó deportáltaktól egyre több helyszínen vettek fel jegyzőkönyveket. Ezek a helyszínek a következők voltak: Aréna úti iskola (VII. kér. Aréna út / Dózsa György út 27.), VII. kér. Bethlen tér 2. (a DEGOB központja), Erzsébet Otthon (eredeti nevén Erzsébet Nőiskola, XIV. kér. Ajtósi Dürer sor 37.), és VII. kér. Nyár u. 9.

A visszatérők hullámának lecsillapodása után azonban a DEGOB jegyzőkönyvező tevékenységének jellege megváltozott. Továbbra is készültek ugyan a segélyezésre szoruló, hozzájuk érkező túlélőkkel a korábbi gyakorlatnak megfelelő jegyzőkönyvek, de ezzel párhuzamosan már egy más típusú tevékenység is fontossá vált. Ez egy minden ízében tudományos szempontú adatgyűjtő tevékenység volt. A DEGOB munkatársai olyan embereket kerestek fel, akiket a magyarországi Holocaust hiteles megrajzolása szempontjából kulcsfontosságú tanúknak ítéltek. Igyekeztek tehát a magyarországi zsidóság akkori kulcspozíciót betöltött vezető személyiségeinek vallomásait összegyűjteni. Ilyen emberek, abból a történelmi tényből adódóan, hogy a pesti gettó lakóit a németeknek már nem sikerült deportálniuk főleg a budapesti zsidóság köréből kerültek ki.121 Gyűjtötték azoknak a vallomásait is, akik különleges helyzetüknél fogva speciális információk birtokában voltak, bár maguk nem tartoztak a prominens emberek közé.122

120 Ilyen pszichológiai, művészi érzékenységről tanúskodó megfigyelést tett például Murányi Gábor, amikor az általa elemzett jegyzőkönyv (3551. sz.) tollbamondójának az auschwitzi rámpán átélt tragédiájának, azaz a családjától való elszakításnak elbeszélése kapcsán az emlék ״kibeszélhetetlenségét” hangsúlyozta. (Murányi 36.)

121 Jegyzőkönyv készült pl. Weiss Arthurnéval, az Üvegház tulajdonosának özvegyével (3598. sz.), vagy a szintén főleg az Üvegházban tevékenykedő cionista vezetővel, Mose Pilléi (3619. sz.), Lukács Ágnes festőművésznővel (3645. sz.), Török Sándor újságíróval, a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének vezetőjével (3643. sz.), valamint Dr. Hahn Istvánnal, a rabbiszeminárium professzorával (3606. sz.).

122 Ilyen volt pl. Cs. E., akit Mezőtúrról deportáltak, és miután jól tudott németül Strasshofban

49