Horváth Rita: A magyarországi zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága (DEGOB) története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 1. (1997)

IV. fejezet A DEGOB dokumentációs tevékenysége

meg all) sorszámú kérdéscsoportban szereplő két kérdés is: ״Foglalkoztak-e már akkor a tábor lakói a jövő kérdésével?”, és ״A jövő kérdéseivel kapcsolatban: Európában maradni, vagy kivándorolni?”.'16 Az utóbbi két kérdést a jegyzőkönyvvezetők szinte soha nem tették fel, ellentétben a 12) csoportba tartozó, szintén a jövő tervek iránt érdeklődő fentebb már idézett két kérdéssel.

A fennmaradt szempontrendszer tehát rendkívül összetett. Egyfelől tényeket és adatokat akart rögzíteni, ״Mikor lépett életbe a gettóra vonatkozó rendelet?” vagy ״Milyen irányba indult el a vonat?” (a deportáltakat a koncentrációs táborokba szállító vonat) stb.; másfelől viszont a túlélő tanú, ill. adott közösségének pszichológiai reakcióit is meg akarta örökíteni. Az előbbire jó példa: ״Mit észlelt azonnal a megérkezéskor és megfigyelései hogyan hatottak önre?” (ez a koncentrációs táborba való érkezésre vonatkozik); az utóbbira pedig: a deportálás során ״Mivel hitegették a zsidóságot és hittek-e ebben?”116 117 118

Látszik tehát, hogy ezek a jegyzőkönyvek rendkívül értékes források a történeti kutatás számára, hiszen nemcsak hatalmas mennyiségű adattömeg halmozódott fel bennük (például deportálási útvonalak, tábor keresztmetszetek, adatok a deportálást végrehajtó személyekről, ill. szervezetekről, a gettó-beli élet stb." ), hanem a kérdőív összeállítói megpróbálták a történeti hitelességet is biztosítani azzal, hogy rögzíteni igyekezték a túlélő adatszolgáltató kompetenciájának fokát is. Megkérdezték például a koncentrációs táborokban a szelekció áldozatául esett emberek sorsával kapcsolatban, hogy ״Saját tapasztalatából tudja ezeket, vagy csak hallotta?”. Ezzel függhet össze az a sok jegyzőkönyvben előforduló mondat, hogy a túlélő a koncentrációs tábor eseményeinek elbeszélését azzal fejezi be: amikortól kiütéses tífuszt kapott, nem emlékszik tisztán a vele és körülötte történt dolgokra.119

116 Murányi 41.

117 A kérdéseket lsd.: Murányi 38.

118 A hatalmas mennyiségű és szerteágazó adathalmazt a történeti kutatás eddig alig aknázta ki. A Holocausttal foglalkozó történészek leginkább szemelvényekként, példatárként használtak egyes jegyzőkönyveket. Az 1532, 1742, 1881, 1906, 3010, 3014, 3284, 3384, 3559, 3565, 3583 sz. jegyzőkönyveket közölte Karsai Elek a magyarországi munkaszolgálat történetét bemutató dokumentumgyűjteményében. (Karsai I. k. 13, 23, 53, 67, 72; II. k. 78, 79, 80, 84, 85, 86 sz. dokumentumok). Szita Szabolcs több, szintén a munkaszolgálat történetét feldolgozó művében használta fel a jegyzőkönyveket (pl. Szita 1983, Szita 1989, Szita 1991). Murányi Gábor pedig tudósít arról a kutatásról, amelyet Ember Máriával közösen terveztek, s amely a magyarországi deportáltak által átélt sajátos Holocaust képét akarta felvázolni (Murányi 33.)

119 Ilyen esetet rögzít pl. a 2455. sz. jegyzőkönyv, amelyben F. S. nagyborzsovai kereskedő a következőt mondja: ״Sajnos súlyos flekktífuszom volt, és így nem sokra emlékszem deportálásom idejéből.”

48