Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kiss Márton: A Műegyetemre való bejutás feltételei és ennek változásai 1945-ig
ság vagy birtokos ajánlása is szükséges volt. Az ezekkel rendelkezők minden év november 3-án felvételi vizsgát tettek. A felvételi bizottság az Egyetem Tanácsának elnökéből, a bölcsészeti kar igazgatójából, az alkalmazott matematika tanárából, még egy tanárból (vagy a kísérleti fizika és mechanika, vagy a mezőgazdaságtan oktatójából), valamint egy nyilvános mérnöki állásban dolgozó gyakorló mérnökből állt. A felvételi vizsga során a jelentkezőknek az alábbi tudomány- szakokból kellett az ismereteiket bizonyítaniuk:- aritmetika az egyenletekkel és arányokkal- a hazai földrajz ismerete (...) mely a térképek készítésénél szükséges- a mechanika és hidrotechnika elemei- elemi geometria és síktrigonometria- polgári építéstan a gazdasági épületekre alkalmazva- a mezőgazdaságtan alapjainak ismerete. A fenti kötelező tárgyak ismerete mellett előnyben részesültek azok, akik a hazai jogban való jártasságukról, politikai, pénzügyi, kincstári vonatkozású ismeretekről és több nyelv ismeretéről tettek tanúbizonysá___ 160 g ot. A 19. század első felére a különböző iparágak, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztése olyan szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő mérnököket képző Institutum már nem tudott kielégíteni. Különböző fórumokon egyre gyakrabban merült fel az önálló magyar műegyetem felállításának a gondolata. Ennek megvalósulása azonban még több mint két évtizedet váratott magára. Az önálló műegyetem helyett a kormány csak egy Ipartanodát állított fel. Az alapításról szóló rendeletet 1844. június 12-én írta alá V. Ferdinánd; s hosszas előkészületek után, csak 1846. november 1-jén nyitotta meg a kapuit az intézmény.160 161 Az Ipartanodában egy egyéves előkészítő, valamint három kétévfolyamos (gazdászati, műtani, kereskedelmi) osztályt szerveztek. A Műegyetem elődintézményei közül elsőként az Ipartanodában fordult elő a diákok rendes és rendkívüli hallgatókra történő felosztása. Az Ipartanoda rendes hallgatói lehetettek mindazok, akik elmúltak 13 évesek és a felsőbb elemi iskola 4. osztályát elvégezték; érettebb korúak, felettébb tehetségesek, vagy a felsőbb tanodáknak több osztályát hallgatták; valamely iparágban már müködöttek és felvételi vizsgán az előkészítő év tanulmányainak kellő felfogására képességet mutattak. A kétévfolyamos - gazdá160 Uo., 43-45. p. 161 BME millenniumi évkönyv. Szerk. Kiss Márton. Bp., 2000. 10. p. 81
