Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Osváth Zsolt: „A tanintézet tanulói lehetnek...” A magyarországi kertészeti szak- és felsőoktatási intézmények felvételi rendszere a 20. sz. első felében

Természetesen közvetve befolyásolta és korlátozta a m. kir. Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára felvehetők létszámát a 2. zsidótörvény (1939: IV. te.) amely a zsidóság számarányát az értelmiségi pályákon az 1. zsidótörvényben (1938: XV. te.) meghatározott 20%-ról 6%-ra csökkentette. Rögzítette továbbá azt, hogy ki tekinthető zsidónak. A törvény szerint zsidónak az minősült, akinek legalább egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt. A szabályzatban is említett 3. zsidótörvény, pedig megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és az azon kívüli nemi kapcsolatot is. A fenti faji alapú korlátozások, nem a tanári kar véleményét tükrözték, hanem kötelezően rögzítendő kényszerintézkedésnek kell tekinteni azokat.

A hallgatóság körében - döntően a Turul Szövetség tagszövetségeként működő Bulcsú Bajtársi Egyesület tagjai közt - ugyan megjelentek zsidó- ellenes hangok. A tanárok ezeket szélsőséges megnyilatkozásokat nem osztották, és lehetőségeikhez mérten minden eszközzel igyekeztek az antiszemitizmus terjedésének gátat vetni. Jól példázza ezt a hazai tájépítészet doyenje, Mőcsényi Mihály emlékezése mesterére, Ormos Imrére. Mőcsényi elmondta, hogy Ormos fiatal akadémiai tanárként és a Bulcsú Bajtársi Egyesület tanár-felelőseként határozottan fellépett a Kertészeti Akadémián szélsőséges nézeteiről bajtársi egyesületi vezér (diákelnök) antiszemita megnyilvánulásaival szemben.

A politikai jellegű tényezők mellett, döntő hatást gyakorolt a beiratkozok számának alakulására az épületek szűkössége. A tanári kar véleménye szerint, ha a helyzetet nem rendezik megnyugtatóan (értsd: az FM nem segít), akkor ez a Főiskolára felvehető hallgatók számának korlátozását eredményezheti. Az épületeknek a folytonosan növekvő hallgatói létszám befogadására és színvonalas képzésére való elégtelensége az 1900-as évek elejétől megoldatlan problémája mind a m. kir. Kertészeti Tanintézet, mind jogutódainak.

Már a sokat emlegetett 1919-es reformterveknek is egyik sarokpontja új épületek építése vagy legalább a meglévők bővítése volt. Bővítések - az 1920-as években - ugyan történtek, de ez nem hozott végleges megoldást. Még több mint két étized múlva is az épületek szűkössége jelentette a legnagyobb gondot az intézmény - ekkor már a Főiskola - vezetésének. A vezetők ezzel kapcsolatos érzéseit, gondjait jól mutatja az alábbi idézet: „A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola 1943. szeptember 1-i ülésén örömmel állapíthattuk meg, hogy 38 férfi és 31 nőhallgató iratkozott be az I- évfo- 107

107 Mőcsényi Mihály: Az „Ormos iskola”. (In.: Száz éve született Ormos Imre. Szerk.: Csemez Attila. Szenti István Egyetem Tájépítészeti, - védelmi és - fejlesztési Kar, Bp., 2003.) 20. p.

57