Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Varga Júlia: A felvételi rendszer változásai az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1945-1963 között
tuma, vonása fellelhető.294 1950/51-ben az ELTE TTK-ra felvett hallgatók 26%-a munkás, 12%-a-a parasztszármazású volt, összesen tehát 38%- os szociális arányt teljesítettek az előírt 50% helyett, a keretszámok betartása mellett. Ennek okai között a Tanulmányi Osztály vezetője megemlíti, hogy egyes szakokon, pl. a matematika-fizika szakon és az alkalmazott matematika szakon jóval kevesebb volt a jelentkező; a parasztszármazású hallgatók jóval kevesebben, feleannyian jelentkeztek a karra, mint a megadott keretszám. Megtudjuk, hogy milyen komoly toborzó tevékenységet fejtett ki a párt: a meg nem jelent budapesti hallgatókat a DISZ meglátogatta és agitációt fejtett ki. A vidéki hallgatóknál a másodszori behíváson kívül a Megyei Tanácsot, a helyi pártszervezetet és az iskolát is kiértesítették. Sok hallgató mondta le jelentkezését anyagi helyzetére vagy betegségre hivatkozva. A kari felvételiztető bizottságok egyik feladata volt az átirányítás: a hallgatót meg kellett győzni, hogy más szakra menjen át, képességei vagy érdeklődése szerint. A jelentkezők közül 112-t átirányítottak más karra, a legtöbbet az Agráregyetemre mezőgazdásznak és a bölcsészkarra földrajz-geológia szakra. Más karokról és intézményekből is irányítottak át a természettudományi karra, ezek egy részét is felvették. Elutasítottak 128 hallgatót, akik mind „egyéb” származásúak vagy osztályidegenek voltak. Megjegyzi, hogy a továbbtanulásra javasoltak között sok olyan hallgató volt, akit közben kitelepítettek. Megnehezítette munkájukat, hogy a jelentkezők megítélésénél nem támaszkodhattak az iskolabizottságok véleményeire, mert azok túl szűkszavú jellemzéseket írtak diákjaikról. Megjegyzi, hogy a budapesti Eötvös gimnázium feltétlen felvételre javasolt olyan hallgatót, akit közben kitelepítettek (egy volt katonaorvos gyermeke) és ennél az iskolánál több ilyen javaslat volt - mondja rosszallóan. Az, hogy mennyire nem szakmai jellegű, a tudást vizsgáló volt a felvételi, arra jó példa egy 1951-es miniszteri leirat, amely külön kiemeli a felvételi bizottságok feladatkörében a diákok szociális juttatásokkal történő motiválását. A párt fontos feladatnak tartotta az ösztöndíj, menza és diákszállás ígéretével csábítani a hallgatókat a tovább tanulásra. Megfeddi azokat a bizottságokat, ahol ezt a kérdést nem kezelték megfelelően, lebecsülték a szociális juttatások jelentőségét. Pl. „Megtörtént, hogy a már elmenő hallgatót az ajtóból hívták vissza, hogy megkérdezzék mennyi ösztöndíjra van szüksége.” Ugyanakkor a felvételi bizottságnak jól kellett tájékozódnia a hallgatók szociális helyzetét illetően, hogy nehogy mindenki a legnagyobb ösztöndíjat jelölje meg, mint tanulmányi 294 ELTE Levéltára, 1/c Rektori Hivatal iratai 1474/1950-51. 168
