Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kissné Bognár Krisztina: A felvételi eljárás változásai a Színművészeti és a Zeneakadémián (1865, 1875-1952)
pontnál magasabb minősítést szereztek, vagyis szótöbbséggel, vagy egyhangúlag kitűnőre értékelték teljesítményüket. A magyarországi zeneoktatás teljes szervezeti átalakítását a 4306/1949. és a 68/1952. számú minisztertanácsi rendeletek fogalmazták meg. Az oktatási szintek szétváltak, a Főiskola a felsőfokú oktatás színhelyévé vált. Az 1949-es rendelkezés értelmében a felvehető hallgatók számát és a felvétel szempontjait a népművelési miniszter állapította meg. A jelentkezők továbbra is csak sikeres felvételi vizsga alapján kerülhettek az intézménybe. Az eljárás során születési anyakönyvi kivonatukat, önéletrajzukat, hatósági orvosi igazolványukat, esetleges előtanulmányaikat igazoló bizonyítványaikat, hadköteleseknek szolgálati igazolványt, ének tanszakra jelentkezőknek a Főiskola gégeszakorvosának alkalmassági igazolását kellett benyújtaniuk. Ez a határozat még arról rendelkezett, hogy a közismereti tárgyakat nem tanuló, érettségivel nem rendelkező hallgatók ezeket az ismereteket a zenei képzéssel párhuzamosan, a Főiskolán szerezhették meg. Az 1952-ben kiadott szabályozás a közismereti tárgyak oktatását a konzervatóriumok mellett létrehozott zenei gimnáziumok feladatává tette, ugyanakkor előírta, hogy „a Főiskolára történő felvétel előfeltétele a konzervatórium elvégzését igazoló bizonyítvány.”267 Az idézett rendeletek által kialakított oktatási keretek és felvételi eljárás a következő évtizedekben alapvetően nem módosult. A felsőoktatás sajátos területének, a művészeti oktatásnak felvételi követelményrendszere, eljárás rendje az elmúlt másfél évszázadban alap elveiben jelentős mértékben nem változott. Az intézmények működésük első évtizedeiben kidolgozták azokat a feltételeket és vizsga módszereket, amelyek elsősorban a művészi képességek, a jelentkezőkben rejlő tehetség felmérésére szolgáltak. A művészképző iskolák felvételi eljárásaiban a szubjektív tanári ítéletek minden korszakban döntő szerepet játszottak, de az iskolákat alapító és vezető neves művészek által megfogalmazott vizsgálati szempontok használhatóságát bizonyítja, hogy az intézményes művészképzésben oklevelet szerző színművészek, zeneművészek többsége a magyar művészeti élet jelentős, meghatározó alakjává vált. 267 A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 68/1952. (VIII. 17.) M. T. számú rendelete a zeneoktatás reformjáról. 4.§ , 5.§ 154
