Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Kissné Bognár Krisztina: A felvételi eljárás változásai a Színművészeti és a Zeneakadémián (1865, 1875-1952)

mi jártasság; magán-ének tanszak: egészséges, ép testalkat, jó hang, zene elemeinek ismerete, hangjegy írás-olvasás, zongorajáték) Azoknál a hangszereknél, amelyeket előkészítő tanfolyamon oktattak, a képzés utolsó osztályának megfelelő tudással kellett rendelkezni. Ennél komolyabb előképzettséget kívántak meg az operai és a zongoratanári oktatásra jelentkezőktől. Az előbbieknek a magánének akadémiai tanfolyamának elvégzését, vagy annak minden tárgyából megfelelő készültséget kellett bizonyítaniuk, illetve annyi műveltségről és iskolai képzettségről szóló bizonyítványt bemutatniuk, amennyi korukban minden művelt ifjútól és leánytól elvárható. Esetükben a színészekhez hasonlóan alapvető elvárás volt még „a színpadias csinos alak, kifejlett testi alkotás.”259 A zongorata- nár-képzőbe az akadémiai zongora tanszak legfelsőbb osztályának növendékei tanulhattak tovább, amennyiben négy polgári, felsőbb leányiskolái, vagy középiskolai osztályt elvégeztek. Magán úton, vagy más zeneiskolában tanuló jelentkezőknek az akadémiai tananyag minden osztályából és tárgyából vizsgát kellett tenniük.

1905-ben néhány ponton bővültek a felvételi szabályok. Feltehetőleg a tehetséges jelentkezők számának növekedése indokolta azt a rendelkezést, amely rögzítette, hogy amennyiben a felvehető növendékek számánál többen tesznek sikeres vizsgát, a felvételi bizottság feladata a képzésbe kerülő hallgatók kijelölése, rangsorolása. A szabályzat intézkedett arról is, hogy a főtárgyból megfelelt, de valamely melléktárgyból nem kellő tudással rendelkező növendék feltételesen úgy vehető fel felsőbb osztályba, ha év közben pótvizsgát tesz a korábban sikertelenül tanult tantárgyból. A jelentkezési időt elmulasztott ifjak tanév közben is bekerülhettek az akadémiára, amennyiben a választott tanszakon volt még hely, illetve ha vállalták, hogy a felvételükig oktatott tananyagot elsajátítják és erről a tanév folyamán beszámolnak. Az egyes tanfolyamok esetében alapvetően nem változtak a felvételi előírások, csupán a magánének, illetve opera tanszakon került sor a jelentkezők életkorának megszabására, (magánének: nők betöltött 16, férfiak betöltött 17 év; opera: nők betöltött 20, férfiak 21 év.)260

1909-ben szigorodtak a zenetanár-képző tanfolyamra való bejutás feltételei, mivel csak azok az akadémiai növendékek tanulhattak tovább, akik tanszakuk III. évfolyamát legalább jeles eredménnyel fejezték be. Egyértelműen az oktatás színvonalának emelését célozta az az 1922-ben hozott rendelkezés is, amely az összes akadémiai tanfolyamon megköve259 Szabályzat 1899. 10. p.

260 Szabályzat 1905. 10-12. p.

151