Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kissné Bognár Krisztina: A felvételi eljárás változásai a Színművészeti és a Zeneakadémián (1865, 1875-1952)
szik, hogy a sajátos képzési területnek megfelelően a fizikai adottságok voltak az elsődleges felvételi szempontok, az előzetes tanulmányokra vonatkozó, meglehetősen megengedő megfogalmazás csak évtizedekkel később szigorodik. A szabályzat a felvételi eljárásról csak annyit állapít meg, hogy a felveendő növendékeknek a tanári kar előtt kell számot adniuk képességeikről. A tanoda működésének első éveiben az alapszabályban megfogalmazott előírásnak megfelelően sor került a felvételi vizsga rendjének kialakítására. Az eljárás - a felvételi követelményrendszerhez hasonlóan - gyakorlatilag az egész akadémiai időszak alatt változatlan maradt. A felvételi vizsga az intézet házi színpadán zajlott, ahol a jelentkezőnek a főigazgató, a tanárok, valamint az iskola orvosának jelenlétében egy szabadon választott költeményt kellett elszavalnia. A rövid szereplés alapján próbált a felvételi bizottság meggyőződni arról, hogy a jelölt alkati, hangi- és előadási képességei alapján alkalmas lehet-e a művészi pályára. Amennyiben a fizikai alkalmassággal kapcsolatban kétségek merültek fel, az akadémia orvosának véleményét is kikérte a vezetőség. A vizsga második részében a jelöltnek értelmi képességeit, elméleti ismereteit felmérő kérdésekre kellett válaszolnia. A főigazgató vezetésével a tantestület minden egyes jelentkezőről zár tanácskozás során döntött.234 A felvételi vizsga lebonyolításának módja kezdetektől fogva a tanulmányi rendszer egyik leginkább támadott pontja volt, hiszen egy rövid szavalatból kellett véleményt formálni a jelentkező képességeiről. A módszerrel kapcsolatos kétségeiket már az intézmény első igazgatói is megfogalmazták. Paulay Ede szerint: „Hogy a felvételnél a lehető legnagyobb szigort kell alkalmazni, az természetes; de az is bizonyos, hogy egy felvételi vizsga után senki sem képes megítélni, hogy a jelentkező, a kedven kívül, hozott-e magával egyéb színészi tehetségeket. Az ily felvételi vizsga, csak nagyon általános lehet, s csak az alak, arcz, hang és bizonyos műveltségi fok megállapítására szoritkozhatik, azért az első év mindig próba év lenne, mely után az ily növendék elbocsáttatik, ismétlésre szorít- tatik, vagy áttétetik a 2-ik osztályba.”235 Váradi Antal saját felvételijére így emlékezett vissza: „Föl kellett mennem az emeletes színpadra, amely egy alkovens utcai szobának a felét foglalta el. A másik fele a hallgatóságnak és a tanároknak volt fenntartva. [...] Belépett a két nagy színházi korifeus, Szigligeti és Paulay, és én rákezdtem. A Vén cigányt szavaltam. Ordítottam, ahogy a torkomon kifért. Gondoltam magamban: ha meglátják, hogy erős hangom van, tekintet nélkül a tanév előrehaladott voltára. 234 Nánay: 66. p. 235 Paulay: 52. p. 141
