Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)

Kiss József Mihály: Felvételi ügyek a képzőművészeti felsőoktatás rendszerének példái alapján

mi vagy reáliskolai érettségi, a rajztanítóknál elemi iskolai tanítói oklevél, rajz tanítónőknél elemi iskolai tanítónői oklevél, „esetleg középiskolai érettségi”,vagy a felsőbb leányiskola hat osztályának az elvégzése.

A rendes művész növendékeknek (férfiak és nők) valamely közép, vagy polgári iskola, illetve a felsőbb leányiskola hat osztályának elvégzését kellett dokumentálniuk.

Mi történt azokkal a jelentkezőkkel, akiknek nem volt meg a kellő előképzettségük? Közülük verbuválódott a rendkívüli hallgatók hada. E hadfiak a választott szakirányból való gyakorlottságukat szintén a felvételin bizonyíthatták.

Magasabb évfolyamba azokat vették fel, akik a megelőző évfolyamok egész anyagából sikeresen vizsgáztak. A sikertelen vizsgázó számára viszont megnyílott a rendkívüli látogatói kiskapu. Ha a delikvens ilyen minőségében aztán a tanév végén az egész megelőző tananyagból sikeresen levizsgázott, akkor a következő tanévet már mint rendes hallgató látogathatta. Az ilyen vizsgázás természetesen díjköteles foglalatosság volt.

Ezek után nézzük meg, hogy miből állott a vizsga? A rajztanárok (tanárnők) számára alakrajzból szobormintáról élet nagyságú fejet kellett lerajzolni saját ízlés szerint választott papírra szénnel, krétával, vagy egyéb hasonló anyaggal. Az ékítményes rajz féldomború ékítmény, virágot, gyümölcscsoportot vagy fűzért ábrázoló öntvény, faragvány, esetleg élő növény lerajzolását jelentette. A hangzatos nevű szemléleti látszattan egyszerű geometriai csoport lerajzolását takarta. A művész növendékek „egy fejet élő minta után tartoztak lerajzolni”.

Nem szeretnénk itt különösebben belebonyolódni a képzőművészeti felsőoktatás történetének részleteibe, annyit azonban csak el kell mondanunk, hogy az 1909/10-es tanévtől megváltozott az intézmény szervezete. Megszűntek a mesteriskolák, s helyettük a rajtanár képző és a szépművészeti akadémia fogadta be a hallgatókat. Ez utóbbinak a „továbbképző tanfolyamaira” új jelentkezőket „nagyon korlátolt számban” október elején vettek fel. A felvételért külön nem kellett folyamodni, hanem csak a beiratkozásnál az intézmény igazgatóságánál személyesen jelentkezni.

Jelentkezni rajztanári-, rajztanítói és rajztanítónői szakra, illetve általános férfi- vagy művésznő-növendéknek lehetett. A jelentkezők felvétele a rendelkezésre álló helyek számától és természetesen a felvételi vizsga eredménye alapján hozott tanári határozattól függött. A rajztanárok és tanítók felvételije alakrajzból, ékítményes rajzból és szemléleti látszattanból állott, míg a leendő festőművészek egy fejet és egy aktot kellett élő modellről lerajzolniuk. A szobrászoknak a modell fejét kellett megrajzolniuk.

Ilyen mederben csordogált az élet egészen a vesztett háború, az elvetélt, sok bajt hozó forradalmak, majd a konszolidáció kezdetén, mígnem a

132