Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Kiss József Mihály: Felvételi ügyek a képzőművészeti felsőoktatás rendszerének példái alapján
Kiss József Mihály: Felvételi ügyek a képzőművészeti felsőoktatás rendszerének példái alapján Az alábbiakban jórészt a képzőművészeti felsőoktatás példái alapján, de a más levéltárak iratanyagának rendezése során szerzett tapasztalatok, emlékek felhasználásával kívánunk a felvételi ügyekről egyfajta képet adni. Már az elején hangsúlyoznunk kell azt, hogy természetszerűleg nem törekszünk a teljességre, s ésszerűnek véltük egy időkorlát beépítését is a téma tárgyalásába. Ezt az időbeli elhatárolódást célszerűnek látszik a kommunista berendezkedés környékére tenni, hiszen utána a felsőoktatási intézmények autonómiájáról már egyáltalán nem beszélhetünk, az egyes intézményekbe való felvételt a népgazdaság szükséglete szerint keretszámok alapján kívánták megszabni. De nem csak ezen célok érdekében kívántak a felvételi rendszer alakításával eredményt elérni. Az MDP, majd az MSZMP is a társadalmi átalakítás egyik eszközeként tekintett a felvételi rendszerre. Egyik részről a munkás és dolgozó paraszt származásúak minél nagyobb számának a felsőoktatásba való beemelésével kívánták biztosítani a rendszerhez hű erők társadalmi bázisának szélesítését, míg a másik részről a letűnt világ uralkodó osztálya leszármazottjain túl, a kispolgári származásúak és a falusi egyéni gazdálkodók utódait is meg akarták fosztani a továbbtanulás lehetőségétől. S akkor még nem szóltunk arról sem, hogy a vallásos világnézetüek elleni harc egyik kiváló terepének tekintették a felsőoktatásba való bekerülés lehetőségének a korlátozását. Anno dacumál - mondhatni, nagyon régen - nyilván nem árulunk el vele nagy titkot, voltak rendes és rendkívüli hallgatók. Mint ahogy voltak rendes és rendkívüli úton-módon felvett hallgatói is a magyar felsőoktatásnak, akik aztán tehetségükkel, vagy éppenséggel te- hetségtelenségükkel hívták fel magukra az egykori intézményi adminisztráció, majd pedig a felsőoktatás történeti érdeklődéssel megál- dott/megvert érdeklődő figyelmét. Réges-régen történt, amikor még a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem is önálló intézményként működött, hogy a már éppen megalakult szaklevéltár iratanyagát rendeztük Szögi tanár úrral és Ujváry Gábor barátunkkal, amikor már nem emlékszem, hogy melyikünk a tanulmányi hivatal egyik levelére akadt, melynek eredetijét egy otthonról nézve szép- reményű gazdász ifjú büszke atyjának kézbesített a magyar királyi posta 128
