Az egyetemi felvételi rendszer változásai a 20. században. Az MFLSZ 2010. évi vándorgyűlése - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 4. (Budapest, 2010)
Molnár László: Felvételi korlátozások és érvényesülésük a budapesti Orvoskaron 1920-1949 között
Molnár László: Felvételi korlátozások és érvényesülésük a budapesti Orvoskaron 1920-1949 között Az állam vagy a tágabban vett politikai elit számára már az újkortól fontos volt a felsőoktatásra gyakorolt befolyás biztosítása, de talán sohasem annyira, mint a 20. században. A politika egyre mélyebben és mind növekvő mértékben igyekezett beleszólni az egyetemek életébe, meghatározva az értelmiség összetételét, utánpótlását. Ennek végletes formáját Magyarországon a Rákosi-rendszer produkálta, de a közvetlen beavatkozás gyakorlata már jóval korábban, az első nagy világégés után meghonosodott. A létbizonytalanság növekedésével egyébként is felértékelődött az egyetemi diploma, annak ellenére, hogy a trianoni menekültek beözönlé- sével, majd a gazdasági válság időszakában a diplomások között is megjelent a munkanélküliség. Az egyetemre kerülés nagyon gyorsan politikai kérdéssé vált, mely legpregnánsabban először a „numerus clausus” törvény kapcsán nyilvánult meg, majd ettől kezdve ez állandósult. A felsőoktatás politikai jelentősége tovább erősödött 1945, illetve a kommunista hatalomátvétel, 1948 után. A politika befolyása alól, mely a felvételi rendszeren keresztül is érvényesült, természetesen a budapesti orvoskar, majd 1951 után önálló orvosegyetem sem vonhatta ki magát. Rövid tanulmányunkban azt kísérjük figyelemmel, hogy az intézményben miképpen érvényesültek a felvételi rendszer változó előírásai 1920 és 1949 között. Az első világháborút követő nagy társadalmi kataklizmák nemcsak hazánkat, de a háborúban résztvevő többi európai országot is érintették. Magyarország azonban a vesztesek között is a legnagyobbnak tekinthető, hiszen területének kétharmadát elcsatolták, a magyar ajkú lakosság egy- harmada a szomszédos ellenséges államok fennhatósága alá került. Ezt a traumát a magyar társadalom valójában máig nem heverte ki. A későbbi békediktátummal elvett területeken már azt jóval megelőzően is idegen csapatok vették át az uralmat. Eközben Budapesten is tovább nőtt a zűrzavar. A Károlyi-kormánytól 1919 márciusában a kommunisták vették át az hatalmat, bevezetve az ún. proletárdiktatúrát. Az általuk megvalósított vörösterror komoly visszatetszést keltett a társadalom széles rétegeiben. Ez nemcsak a későbbi „fehérterror” kiváltója volt, de az antiszemita megnyilvánulásoké is annak okán, hogy a kommunista diktatúra vezéralakjai a zsidó értelmiség soraiból kerültek ki. A zaklatott közhangulat, amihez további tényezők is hozzájárultak, természetesen az egyetemeken is érezhető volt. 109
