Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Molnár László március 11-i adásában a rádió is közölte, hozzátéve, hogy a vizsgálat során fegyvereket és nagy mennyiségű lőszert is lefoglaltak. Ez azonban légből kapott híresztelés volt, ezért Illyés Mihály kollégiumi igazgató levélben kérte a rektor cáfolatát.141 Palkovics Miklós V. évest 12-én vitték be, majd kihallgatás után egy idő múlva szabadon engedték. Az ő ügyében így az egyetemi fegyelmi bizottság vizsgálódott tovább. Haynal Imre vetette fel, hogy az egyetem fogadjon ügyvédet a letartóztatottak megsegítésére. A rektor ezzel a feladattal az egyetem jogi osztályvezetőjét bízta meg. A letartóztatott, majd később kivégzett szigorló orvos, Tóth Ilona ügyében Haranghy László és Nyíró Gyula professzorok vettek részt a vizsgálat igazságügyi orvosi részének elbírálásában. Ennek során döbbenten tapasztalták, hogy az egyetemista lányt kínvallatásnak is alávetették. Május végén rajta kívül még öt hallgató volt letartóztatásban (Ágoston Miklós V. éves, Böjthe Lajos I. éves, Domonkos Mihály III. éves, Kollár László III. éves és Rácz József II. éves). Mindez részét képezte a forradalomban kulcsszerepet játszó egyetemi ifjúság megfélemlítésének. Ennek során Tóth Ilonát egy koncepciós kirakatperben halálra ítélték, és 1957. június 28-án kivégezték.142 Ugyancsak kivégezték a volt orvostanhallgató Békési Bélát, aki a II. sz. Női Klinika nemzetőrségében teljesített szolgálatot. Az itt működő, röpcédulákat készítő ellenálló csoportot felszámolták, tagjait bebörtönözték. Issekutz Béla rektorhelyettes elnökletével külön bizottság alakult azzal a céllal, hogy az egyetemi dolgozók és hallgatók felmerülő ügyeiben eljárjon, illetve tájékozódjon a hatóságoknál.143 Az április 27-én a Művelődésügyi Minisztériumban rektoroknak és dékánoknak tartott értekezleten már fegyelmi eljárásokat is kilátásba helyeztek „az ellenforradalomban részt vettekkel és rendbontókkal” szemben. Az autonómiával kapcsolatban is visszakozott a minisztérium, a kérdés végső rendezését a később megalkotandó egyetemi törvényre hagyva, amire azonban csak a helyzet teljes normalizálása után kerülhet majd sor. Jelezték továbbá, hogy a törvényt a minisztériumok készítik elő, vagyis kérdésessé vált, hogy az egyetemeknek lesz-e egyáltalán beleszólásuk.144 Az egyetemeken lefolytatott fegyelmi vizsgálatok előkészítését a 0019/1957.MM. sz. titkos jelzésű rendelet írta elő 1957. április 19-én. Ennek értelmében a rektor kötelezte minden szervezeti egység vezetőjét, hogy május 15-ig jelentésben adjon számot arról, „hogy az októberi ellenforradalomban és az utána következő hónapokban intézetében, klinikáján milyen cselekmények zajlottak le. Az események milyen ok és okozati összefüggését látja, (milyen károsodás történt intézetének állagában az ellenforradalmi cselekmények következtében) és személy szerint, adjunktusi munkakörig bezárólag (adjunktus, tanársegéd, gyakornok, egyéb dolgozó) kiknek a felelősségre vonását tartja szükségesnek. ”145 A hallgatókra vonatkozó adatokat az illetékes dékánokhoz kellett megküldeni. A professzorokkal és docensekkel szemben a felügyeletet ellátó minisztérium járt el, így róluk Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter külön levélben közvetlenül a rektortól kért jelentést május 25-ig. Hangsúlyozta, „rendkívül szűk azoknak a köre, akiket felelősség terhel a kommunisták eltávolításáért, káros politikai tevékenységért vagy ellenforradalmi cselekményekért”. Ugyanakkor nem tartotta indokoltnak, hogy az egyetem vezetőinek 141 SE Lt. 3/c Rektori Hivatal iratai 945/1957 R.sz. 142 A Semmelweis Egyetem 2001. november 4-én szobrot állíttatott egykori növendékének a Nagyvárad téren. 143 SE Lt. 3/a Egyetemi tanácsülési jegyzőkönyvek 6. kötet 1956/57. 56. old. 144 SE Lt. 3/c Rektori Hivatal iratai 1395/1957. 145 SE Lt. 3/c Rektori Hivatal iratai 003/1957 R. sz. körlevél, 1957. május 6. 108
