Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Batalka Krisztina 3. / A hallgatóság szociális és egészségügyi ellátása terén súlyos nehézséget jelent az, hogy a diákotthonok zsúfoltak, az egészségügyi ellátsá teljesen ki van véve az Egyetem kezéből és ugyancsak nem kielégítő az egyetemi hallgatóság részvétele a sportban sem, aminek egyik főoka a sportpálya hiánya, de másik okául jelölhető meg az is, hogy az Egyetem nem rendelkezik saját sportegyesülettel. 4. / Tanterv és oktatás. A két évvel ezelőtt végrehajtott tantervreform alapvetően kedvező változást hozott. Az alaptárgyak és a szaktárgyak helyesebb arányainak kialakítása az egyes tárgyak tartalmának gondosabb kidolgozását tette lehetővé. Részben ennek, részben a fegyelem megszilárdulásának és a hallgatóság önállóságra való szoktatásának, továbbá a középiskolás módszerek kiirtásának volt köszönhető ez, hogy az egyetem tanulmányi átlaga a fokozott vizsgakövetelmények ellenére is az elmúlt két évben állandóan és egyenletesen fejlődött. Ezzel azonban elértük tanulmányi szintben majdnem a maximumát annak, ami az 1-3. pontok alatt felsorolt rossza adottságok mellett elérhető. A korszerű műszaki kiképzés a laboratóriumokban és a rajztermekben való begyakorláson és a személyes élménygyüjtésen nyugszik. A legsürgősebb teendő tehát az egyetemi laboratóriumok, rajztermek kapacitásának a hallgatóság létszámával összhangba hozatala, a felszerelés modernizálása és az asszisztencia szellemi színvonalának tovább emelése, beleértve a tudományos iskolák lassú, de tervszerű munkáját is. Ezeket a célkitűzéseket nehezíti az oktatói kar és az egyetem egyéb alkalmazottainak súlyos szociális helyzete. Az egyetemen ma a Szakszervezet 254 jogos lakásigénylőt tart nyilván, akiknek igényei az évente kapott 10-14 lakással belátható időn belül nem lesznek kielégitőek. 5. / Egyetemi események a tanévnvitás óta. A tanév általában rendben és fegyelmezetten indult és az elmúlt másfél hónapban összesen három zavaró momentum merült fel. Az egyik a fizetésrendezés kérdése, ahol az a hiba történt, hogy az uj bérskálával össze nem hangolt béralap valamilyen indiszkréció folytán nyilvánosságra jutott és indokolatlan nyugtalanságot keltett az egyetemen, jóllehet az Egyetemi Tanács kérésére a miniszter rendkívül gyorsan és az adott gazdasági viszonyokhoz képest megnyugtató módon intézkedett. Ezt a kétségtelenül megtörtént hibát használták fel egyesek olyan természetű felszólalásokra, amelyek egy még tárgyalás alatt álló és el nem intézett ügyben korántsem indokoltak. A másik probléma, amely az egyetemet nyugtalanítja, az oktatói terhelés egyenlőtlen eloszlásának kérdése. Ez valóban fennáll, főleg azon a területen, hogy a Villamos Kar kevesebb asszisztenssel rendelkezik, mint amennyire szükség volna. Az előállott helyzet előzménye az, hogy a kari létszámok évente fluktuálnak és igy az egyes tanszékekre eső oktatási terhelés a hol kisebb, hol nagyobb létszámú évfolyamok átvonulásakor szükségszerűen szintén változik. A személyzeti létszám gyors kiegyenlítése főleg szociálpolitikai okokból nem lehetséges, mert ez állandóan azt jelentené, hogy egyes tanszékekről hol el kell bocsátani, hol újra fel kell venni asszisztenseket. Ez a folyamat különösen élesen látszik a Gépész Karon, ahol most kereken 420 hallgatót vettek fel, tavaly csak 300-at, a három évvel ezelőtti évfolyamok viszont 600-nál nagyobb létszámúak voltak. Ugyancsak élesen jelentkezett a létszámingadozás a központi tanszékeknél, pl. Marxizmus-leninizmus Tanszék, ahol jelenleg létszámfelesleg van. A Villamos Kar egyébként jogos igényeit azonnali hatállyal azonban csak a központi tanszékek létszámának erőszakos redukciójával lehetne megoldani. Ezt a körülményt is néhányan az egyetemen kihasználják, jóllehet az intézkedések a Villamos Kar létszámának emelésére folyamatban vannak, de ez csak nyilván olyan ütemben történhet, ahogy a fölös oktatókat más karokról álláshoz tudjuk juttatni. 86
