Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Szegedi felsőoktatási intézmények (Tóth Bélánál) tartózkodott Suki Béla (1930-1982) az MDP szegedi városi Bizottság Kulturális Osztályának a munkatársa. Majd odament Németh Ferenc újságíró, Kováts József, Fejér Dénes és Végh Joachim (1921-1980) is, s eszmecserét folytattak a kialakult helyzetről: a katonai közigazgatás tarthatatlanságáról, a forradalmi mozgalom vezető szervének felállításáról, a hatalomátvétel előkészítéséről és módjáról. A közöttük kibontakozó beszélgetés, a kollégiumban kialakított közös álláspont meghatározta a forradalom további menetét. 22 órakor Tóth Béla kivételével a városházára mentek, hogy Abrahám Antallal és a Katonai Közigazgatási Parancsnoksággal elismertessék az Ideiglenes Forradalmi Bizottságot, mint Szeged városának új főhatalmát. A tárgyalás azonban ismét csak időhúzásnak bizonyult, s az átmeneti kudarcot Kováts József a városháza erkélyéről jelentette be a tüntetőknek, egyúttal másnapra újabb tüntetést hívott össze. Október 26-án az MDP szegedi városi Bizottságának reggeli ülésén Ladányi Benedek, Telkes György és Simon Béla leváltásával próbálta helyreállítani hitelét a lakosság előtt.357 A leváltások azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Érezhetővé vált, hogy gyengül a hatalom, döntésre lehet vinni a forradalom helyi ügyét, és el lehet távolítani a közéletből a diktatúra és az önkény valamennyi helyi megtestesítőjét. Ezért már nemcsak a diákság, hanem szinte az egész város mozgásba lendült. A reggeli pártbizottsági üléssel egyidejűleg azonban jelentős katonai és karhatalmi erővel lezárták a Széchenyi teret, és bejelentették a nagygyűlés és az utcai megmozdulások betiltását. Erről értesítették az egyetem vezetőségét is, akik a köréjük gyülekező egyetemistákkal együtt a tüntetők élére álltak, hogy megpróbálják elterelni a tömeget a Széchenyi térről. De a Takaréktár utcában a Széchenyi térre igyekvő kb. 30-40 ezer tüntetőt képtelenek voltak feltartóztatni, s amikor a felvonulók első sora 10 m-re megközelítette a katonákat, eldördült a sortűz. Az 5-6. sorban tartózkodó Schwarcz Lajos 18 éves kendergyári munkás a helyszínen életét vesztette, és tizenhatan megsebesültek.358 A sortűz után hamarosan rendezték a tüntetők soraikat. A helyszínen lévő orvosprofesszorok megállapították az áldozat elhunytát, és a fiatalok egy rögtönzött hordágyon a vállukon vitték a holttestet az Ady téri sportpályára, majd tiltakozó nagygyűlésbe kezdtek. De a közeledő karhatalmisták elől az Auditorium Maximumba vonultak vissza, s Schwarcz Lajos tetemét - vérbe mártott nemzeti színű és fekete zászlóval letakarva - az előadói asztalra helyezték. Amikor újabb karhatalmisták érkeztek, a hallgatók szétszéledtek. A tüntetés kezdetével egyidejűleg a főiskolán megalakult a Forradalmi Nemzeti Bizottság,359 amely a továbbiakban naponta ülésezett, s megkezdte a főiskola autonómia tervezetének kidolgozását, elkészítette a főiskola épületeinek védelmi tervét, határozatot hozott a kommunisták felelősségre vonásáról, s a korábban politikai okból eltávolított oktatók visszavételéről. Délután a 357 A lépés taktikai megfontoltságát mutatja az MSZMP szegedi városi Bizottsága 1957. július 26-i megbeszélésének dokumentuma: „Egyes megyei pártfúnkcionáriusok a megyei pártbizottság hitelének megőrzése érdekében a korábban történt szektás politikáért ...a szegedi pártbizottságot és egyes elvtársakat nyilvános helyen megbélyegeztek (pl. Ábrahám elvtárs felszólalása a József Attila Kör alakuló ülésén stb.). Ennek logikai következménye volt az ellenforradalom alatt október 26-án több elvtársnak a pártbizottságból való kizárása és mint a történtekért személyes felelősöknek nyilvánosság előtt való megbélyegzése” 358 A sortüzet elrendelők és végrehajtók felelősségének csökkentésére a szakirodalomban elterjedt az a vélemény, hogy a lövés csak az ég felé leadott figyelmeztetés volt. Ennek azonban ellentmond, hogy a 16 sebesült nagyobbik része lábsérülést szenvedett, s a katonai sorfallal szemközt lévő gyógyszertár lábazatán még évekkel később is láthatók voltak a golyónyomok. 359 Elnöke Eperjessy Kálmán (1893-1976) a Történelem Tanszék vezetője, tagjai pedig Berkes Jenő főiskolai adjunktus, Kövesdi Pál (*1920) tanszékvezető főiskolai tanár, Forgách Géza (1904-1974) főiskolai docens, Csorba Miklós hivatalsegéd és Pálfy György (*1928) tanársegéd. Póttaggá választották Megyeri János (1912- 1991) tanszékvezető főiskolai tanárt és Jancsó József hivatalsegédet. 367
