Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Pécsi felsőoktatási intézmények volt, s akiről úgy tudták, hogy személye a kritikával élő DISZ-tagok számára is elfogadható. Meghívták a város párt- és tanácsi vezetőit, akik politikai súlyukkal befolyásolni akarták az eseményeket, személyes jelenlétükkel akarták elejét venni a várható heves ellenzéki támadásoknak. Az egyetem központi épületének udvarára hirdették meg a diákparlamenti gyűlést, 1956. október 22-én, délután 3 órára. A gyűlésen megjelentek a három egyetem oktatói és hallgatói, ott voltak a meghívott párt- és közigazgatási vezetők, mellettük jelen voltak a helyi sajtó képviselői, a Dunántúli Napló újságírói és képviseltették magukat a karhatalmi szervek is a Belügyminisztérium Baranya Megyei Főosztálya (korábban ÁVH) civil ruhás nyomozói révén.2'6 A diákparlamentet Debreczeni László elnök nem a hagyományos „Kedves Elvtársak!”, hanem a hely és idő szelleméhez alkalmazkodva a „Kedves lányok és fiúk!” megszólítással nyitotta meg. A gyűlés nem az egyetemi párt- és DISZ-vezetők felszólalásaival kezdődött, hanem előbb a Jogi Kar DISZ-szervezetének képviselője olvasta fel 12 pontos követelését, majd az orvosi egyetem DISZ-bizottságának felhívása következett. A DISZ-vezetők az oktatási és szervezeti kérdések felvetésén túl óvatosan fogalmazták meg az aktuális politikai kérdést, az önálló egyetemi ifjúsági szervezet megalakításának ügyét: szolidaritást vállaltak a szegedi egyetemistákkal a réteg szervezet létrehozásának kérdésében, de a szervezeti formát az összes egyetemmel együtt akarták meghatározni egy országos diákparlament döntéseként. Négy politikai kérdésben fogalmazta meg a felhívás az orvosegyetemi hallgatók véleményét és követeléseit: reális tájékoztatást kértek az ország gazdasági helyzetéről; kérték, hogy a párt Központi Vezetőségének júliusi határozatait gyors menetben hajtsák végre, és fejezzék be sürgősen a teljes rehabilitációt; követelték, hogy március 15-e ne csak az ifjúság ünnepe, hanem ismét nemzeti ünnep legyen; új alapokra fektetett szabad demokratikus választási rendszert akartak. Szintén a közvélemény hangját közvetítette a felhívás végére illesztett plusz három kérdés: felvilágosítást kértek a magyar uránium helyzetéről, valamint az ország területén lévő szovjet haderő szükségességéről, a szovjet államkölcsönről.276 277 A felolvasott követelések sűrítve kifejezték ugyan a fiatalságot legjobban foglalkoztató kérdéseket, s lényeges előrelépéseknek számítottak a korábban megszokott formális DISZ-nyilatkozatokhoz képest, de visszafogott hangnemük, óvatoskodó fogalmazásuk nem elégítette ki a diákparlamenten jelen lévő diákság radikálisabb hangvételre vágyó kívánalmait. Fordulat akkor következett be a diákparlament menetében, amikor Péter Károly orvostanhallgató szólalt fel és felolvasta a III. évfolyam memorandumát, mely egy önálló csoport megnyilvánulása volt, nem cenzúrázta sem párt-, sem DISZ-vezető, s ez gyökeres eltérést jelentett a korábbi gyakorlattól. A memorandum mind tartalma, mind megfogalmazása, hangvétele alapján alkalmas volt arra, hogy a diákparlament többségi részének gondolatait és indulatait visszaadja. A memorandum szerzői követelték, hogy azokat az embereket, akik az egyetemen „élet és halál urai” voltak, vonják nyilvánosan felelősségre. Követelték azt, hogy személyesen Tényi Jenő, László Miklós és Kovács Sándor elvtársakat az orvoskari vezetésből távolítsák el. Különösen Tényi Jenő ellen volt kifogásunk, aki a három kar „kiskirálya” volt. A memorandum szerzői kifejezték elégedetlenségüket az 1956. október 22-ét megelőző hetekben lezajlott kari vezetőségi választás eredményeivel kapcsolatban. Szerintük a felülről kijelölt jelöltekre addig szavaztatták a küldötteket, amíg megválasztásuk nem sikerült. Követelték új választások kiírását. A szerzők hangsúlyozták, hogy a DISZ nem töltötte be hivatását, mert a felülről jött intézkedéseket a tömegtől elszakadt 8-10 ember 276 Péter Károly, i. m. 85-86. p. 277 Péter Károly, i. m. 87-89. p. 331
