Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - B./ Vidéki felsőoktatási intézmények
Mkecz István - Walleshausen Gyula A diákotthonok a főváros különböző pontjain, az intézménytől távolabbi városrészben voltak (Frankel Leó u. 114., Keleti Károly u. 37., Szemlőhegy u. 29/b., Budakeszi). Az elhelyezés zsúfoltsága, a hiányos higiénés feltételek miatt sürgetővé vált a végleges elhelyezés megoldása. Végül az 1956-os forradalmat követő időszakban történt meg az intézmény végleges elhelyezése Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemhez történt csatlakozás révén. 1956 történései a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolán A „Jelentés a főhatóság által kinevezett Bizottság munkájáról” című összeállítás249 a Petőfi körben és az írószövetségben zajló viták, az Irodalmi Újság publikációi nyomán kialakult közhangulatban jelöli meg az október 23-át közvetlenül megelőző időszak történéseinek eszmei forrását. Ezekhez járultak a pártszervezetekben zajló viták, amelyek során követelték, az un. „hibák” kijavítását. Az eseménysorozatot a szegedi egyetemisták október 20-i gyűlése indította el. A főiskola hallgatóit is meghívták Szegedre, de technikai okokból nem vehettek részt, csupán táviratban fejezték ki szolidaritásukat a MEFESZ alakuló gyűlésének céljaival. Szegedről október 21-én MEFESZ küldöttség érkezett és a diákotthonokban tartott gyűléseken október 22-én évfolyamonként 5-5 hallgatót választottak a DISZ diákparlamentjébe, ahol állásfoglalásra készültek a MEFESZ mellett. A MEFESZ helyi szervezete a hallgatói évfolyamok gyűlései nyomán 1956. október 23- án alakult meg, és 1957 júliusáig működött az alábbi összetételben: titkár: Kanász Imre IV. éves hallgató tagok: Semmelweisz Ferenc IV. éves hallgató, Varga János II. éves hallgató, Varga Imre II. éves hallgató, Kovács Endre II. éves hallgató. Ezen a napon az utolsó óra elmaradt, s a tanári testület úgy határozott, hogy az ifjúsággal együtt részt vesz a meghirdetett felvonuláson. Ez után Váradi János igazgató megbízta Kanász Imre és Papp Gábor hallgatókat, hogy a főiskola gépkocsijával menjenek át más egyetemekre és tájékozódjanak, hogy a délutánra meghirdetett néma tüntetést kik szervezik. A két hallgató több egyetemen szerzett információkkal tért vissza és az igazgatót arról tájékoztatta, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen már a honvédség képviselői is megjelentek, hogy ők is csatlakozzanak a felvonulókhoz. Eleddig a felvonulást Piros László belügyminiszter betiltotta. Beszámoltak arról is, hogy egy küldöttség tagjaiként a Parlamentben is jártak és ott Hidas Istvánnal és Mekis Józseffel tárgyaltak a felvonulási tilalom feloldása végett. A belügyminiszter időközben feloldotta a tilalmat, s a főiskola tanárai és nagyszámú hallgatóság együtt vonultak a Bem szoborhoz. Sokan azt remélték, hogy a felvonulással „előbbre tudják vinni, vagy meg tudják gyorsítani a hibák kijavítását”.250 A felvonulás a budai Duna-parton lelkes hangulatban, a járókelők rokonszenv nyilvánításától kísérve, békésen zajlott és a Bem szoborhoz tartott. Útközben egyre több nemzeti zászlóból kitépték a régi címert s ez a korabeli híradókból is ismert lyukas zászló a forradalom szimbóluma lett. A forradalom és a lengyel-magyar barátság melletti tüntetést és a szobornál tartott demonstrációt követően a tömeg egy része a Margit hídon át a Parlamenthez vonult. (A 249 Jelentés a főhatóság által kinevezett Bizottság munkájáról. SZ1E Lt. 1956-os iratok. MGF (a továbbiakban SZIE Lt.) 250 Uo. Zárójelentés 282
