Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem határozattal lezárni, de kizárások is voltak.190 Az oktatók szerepe és a következmények viszonylag jobban nyomon követhetők. Négy oktató disszidált (nem közvetlen politikai okokból). A központi Értelmiségi Forradalmi Bizottságban végzett, vagy más forradalmi tevékenység miatt bírósági ítéletet kapott Ádám György docens (őt életfogytiglanra ítélték), Bohó Róbert adjunktus, Kőműves Lajos (?) (orosz nyelvtanár), Újhegyi Gyula egyetemi tanár. A bírósági ítélettel egyetemi állásuk automatikusan megszűnt.191 Lényegében politikai okok miatt távozott (kellett távoznia) Markos György, Rácz Lajos, Serei Éva (csak azért, mert Ádám György menyasszonya volt, egyébként francia nyelvet tanított). Más (feltehetőleg politikai indítékú) eltávozásokról is vannak információk, de az idő rövidsége miatt nem volt a bizottságnak lehetősége a körülmények tisztázására. Példaként említjük meg Kerényi Mária nyelvtanárt, akit hatósági-utasításra kellett az állásától megfosztani. Külön kell megemlítenünk Nagy Imrét, aki egyetemünk tanára (egy ideig az agrár tanszék vezetője) volt. Nagy Imrét első miniszterelnöksége után az egyetemi tanári címétől is megfosztották, azonban 1956-ban, még a forradalom előtt a tanári címet az ET visszaadta és az de jure csak a bírósági ítélettel, illetve annak végrehajtásával szűnt meg. Említést kell tenni Kádár Ivánról is, aki a politikai gazdaságtan tanszék vezetésében Nagy Tamást váltotta fel. Az átigazolása során nem vették vissza a pártba, ezt követően a tanszékvezetésről is le kellett mondania, majd munkahelyet változtatnia.” [...] (BCELt. 7/a 44.,ET 1990. jan. 25-iülés) 190 A jelentés összeállításáig a vonatkozó levéltári anyagokat nem sikerült feltárni. Érdemes lenne a hallgatói körre részletesebb vizsgálatot végezni Pontosabb információt az akkori hallgatóktól lehetne kapni (ilyen megkeresés a bizottság részéről nem volt). Hallgatókat érintően voltak bírósági ítéletek (s természetesen egyetemről való eltávolítások) is, illetve minisztériumi hatáskörű fegyelmi döntések. Utalás történt arra is, hogy a BM 40 fős névsort állított össze, amelyre azokat vették fel, akikről adatokkal rendelkeztek a forradalomban való részvételt illetően. 191 E megállapítás pontosításra szorul, személyenként voltak az eltávozásnak (eltávolításnak) sajátosságai, időbeli eltérései is. Érdemes például utalni Bohó Róbert esetére. Őt még az első hullámban letartóztatták, egy hét múlva kiengedték, ekkor az egyetemről elbocsátják, egy szövetkezetben helyezkedik el, de néhány nap múlva ismét letartóztatják és hosszabb börtönbüntetésre ítélik.” 193
