Magyarországi világi felsőoktatási intézmények az 1956-os forradalomban és szabadságharcban - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 3. (Budapest, 2007)
Intézmények - A./ Budapesti felsőoktatási intézmények
Budapesti Orvostudományi Egyetem Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei a Budapesti Orvostudományi Egyetemen- Összeállította Molnár László A forradalom előkészítésében az egyetemisták általában prominens szerepet játszottak, ez azonban nem mondható el az orvosegyetemistákról. Ennek egyik oka részben választott hivatásuk jellegéből, annak politikától távoli mivoltában keresendő, de szerepet játszott benne az is, hogy más egyetemeken tanuló társaikhoz képest az ő tanulmányi leterheltségük általában nagyobb volt. Vidéken a szegediek, a fővárosban a műegyetemisták voltak a kezdeményezők. Hozzájuk csatlakoztak a budapesti orvosegyetemisták is, amikor október 22-én 16 pontos követelést fogalmaztak meg azzal a szándékkal, hogy azt a 24-re tervezett egyetemi DISZ-küldöttgyűlés elé terjesztik. A megfogalmazott követelések egyaránt tartalmaztak politikai jellegűeket, mint a demokratikus választások, a sajtószabadság, a nemzeti ünnepek és hagyományok visszaállítása, illetve csak az egyetemet érintőket: az egyetemi autonómia visszaállítása, a diákszállók körülményeinek javítása stb. Ugyanakkor másnapra, október 23-ra a műegyetemisták szolidaritási tüntetést hirdettek meg a lengyel munkásfelkelők támogatására, és ehhez a BOTE120 is csatlakozott. Ugyanaznap, 23-a estére szervezték meg a Petőfi Kör soron következő vitáját A fiatal orvos és a társadalom címmel. A nagy nap délelőttjén az egyetemi DISZ vezetői, ügyesen kihasználva a feszült politikai helyzetet, dr. Somogyi János DISZ-titkár vezetésével küldöttséget menesztettek az egészségügyi miniszterhez, Román Józsefhez. Itt sikerült rendkívüli támogatást szerezni az egyébként botrányosan rossz körülmények között működő diákszállók felszereléséhez. Innen az egyetemhez közeli Kossuth Tüzértiszti Főiskolába (korábban Ludovika Akadémia, ma Természettudományi Múzeum) siettek, hogy elérjék azt, amit az egyetem vezetése évek óta képtelen volt. A katonai épületegyüttes átadását kollégiumi célokra. Az egyetem már a háború utáni évektől próbált hozzájutni ehhez a területhez, hogy a régóta szükséges fejlesztéseket itt, a külső klinikai telep tőszomszédságában tudja megvalósítani. A Rákosi-korszak erőteljes haderőfejlesztése és Farkas Mihály minisztersége azonban hosszú időre levette a napirendről ezt a kérdést. Most, a Janza Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettessel folyt tárgyalás meglepő eredménnyel zárult. Az orvosegyetem megkapta a régóta igényelt épületet.121 Persze ezek a látványos sikerek nem élhették túl a forradalmat. Az egyetem udvarán, az Üllői út 26. szám alatt lévő belső klinikai telepen ekkor már tömegesen gyülekeztek a hallgatók a délutáni felvonulásra. A belügyminiszter tiltó rendelkezése miatt a rektor is eltanácsolta a fiatalokat a felvonulástól. A feszültség egyre nőtt. A diákok telefonon és futárok révén folyamatos kapcsolatot tartottak a műegyetemi MEFESZ-központtal.122 * A medikusok több csoportban, több útvonalon, részben a Petőfi- szobomál zajló gyűléshez csatlakozva vettek részt a tüntetésen, és jutottak át Budára. A 120 BOTE = Budapesti Orvostudományi Egyetem. 121 Dr. Somogyi János DISZ-titkár akkor a II. sz. Kémiai-Biokémiai Intézet aspiránsa volt. Visszaemlékezései megjelentek a Prágay Dezső szerkesztette Orvosok, orvosegyetemi fiatalok, mentősök a magyar forradalomban. Essen, 1998. c. könyvben. 122 Egyes visszaemlékezések szerint a rektor bezáratta a belső klinikai telep kapuit, hogy megakadályozza a felvonuláson való részvételt, mások szerint ilyesmire nem került sor 103
