Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)
II. Intézmények
A kolozsvári egyetem élére rektorként Pállya István került, míg az intézmény felügyeletével a kir. igazgató (Director regius Universitatis) lett megbízva, ezt a tisztséget pedig 1794-1818 között mindig Kolozs megye főispánja töltötte be. A piaristák kezdetben a bölcsészeti képzés, valamint a nemesi konviktus és a szeminárium (emellett természetesen az alsóbb osztályok) irányítását vették kézbe. A bécsi udvar koncepciója azonban ezekben az években többször és gyorsan változott. 1777-ben megjelent Mária Terézia korszakos közoktatásügyi rendelete, az 1848-ig érvényben volt Ratio Educationis, amely az iskolákat a legalsótól a legfelső típusig egységes rendszerbe foglalta és a közoktatásügyet állami felügyelet alá helyezte. A kolozsvári egyetemről is megváltozott az udvar elképzelése: az iskolahálózat csúcsának a Budára költöztetett egyetemet tekintette és úgy vélte, az kielégítheti az egész ország felsőoktatásának igényeit, fölösleges még egy hasonló színvonalú intézmény léte. Ennek megfelelően már ebben az évben függőben maradt az orvosi kar további szervezése, sőt két év múlva az egész katolikus teológiai kar visszaköltözött Gyulafehérvárra, hallgatói szétszóródván a bécsi, budapesti és gyulafehérvári teológiákra. 1780-ban, Mária Terézia halálának évében a kolozsvári egyetem szervezete a következő képet mutatta: I. Bölcsészettudományi Kar (5 tanszékkel működött: bölcselet, matematika, alkalmazott mennyiségtan, fizika és történelem); II. Jogtudományi Kar (1774-ben létesítették, 3 tanszékkel működött: egyház- és büntetőjog, köz- és magánjog és római jog, harmadikként az erdélyi jog); III. Orvostudományi Kar (1775-ben állították fel 1 tanszékkel: bonclan, sebészet és szülészet); IV. Hittudományi Kara már nem létezett, mert hallgatóit 1778-ban elköltöztették Gyulafehérvárra. így tehát Kolozsváron csak a két fakultásból, bölcsészeti és jogi karból és egy - harmadik fakultásnak is tekinthető - orvos-sebészi tanfolyamból álló csonka egyetem maradt, amelynek a helyzete Mária Terézia halála után az egyre erősödő szerzetesellenes mozgalmakban válságosra fordult. 1782-ben Pállya István kedvét vesztve lemondott rektori tisztségéről és elhagyta Erdélyt. II. József alatt a kolozsvári egyetem életében radikális változások mentek végbe. Felsőoktatási reformjában a császár az 1 ország - 1 egyetem elvét követve 1784-ben regionális alapon átrendezte az egyetemek hálózatát: az eredetileg jezsuita alapítású "kisegyetemeket" líceumi/föiskolai rangra minősítette vissza. így véget vetett a kolozsvári akadémia teljes szerkezetű egyetemmé fejlesztése terveinek: eltörölte az intézmény "universitas" címét és azt "Lyceum Regium Academicum" (Királyi Akadémiai Líceum) rangra, a protestánsok kollégiumaival, valamint az 1776-ban létrehozott királyi akadémiákkal azonos szintre minősítette vissza. Míg később az osztrák egyetemek visszakapták rangjukat, a piarista líceum 70
