Magyarországi világi felsőoktatási intézmények a kezdetektől 1945/1948-ig - A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség kiadványai 2. (Budapest, 2006)
II. Intézmények
kerülhet. Érdekességként megjegyezhető, hogy az oktatási kényszerszünet idején készült egy tankerületi főigazgatói felirat, amely javasolta a tanintézet újbóli Pécsre költöztetését. Erre az 1809. aug. 29-én keltezett feliratra az uralkodó nov. 21-én tett győri látogatásakor élőszóban válaszolt. A városba érkezésekor tartott audiencián - az akadémia igazgatója és diáksága előtt - az uralkodó kijelentette a tanintézet elhelyezésén nem kíván változtatni. 1816. ápr. 5. újabb fordulópont az akadémia történetében. Ekkor bízta a győri akadémia bölcseleti tanfolyamán folyó oktatás ellátását a bencés szerzetesrend pannonhalmi monostorára. Ez a királyi döntés tovább erősítette ugyan az intézmény hagyományos római katolikus szellemiségét. Nem eredményezett felekezeti kizárólagosságot, egyértelmű felekezeti dominanciát azonban igen. A római katolikus szellemiség erősítése egyébként a már említett második Ratio Educationis-nak is egyik alapvető célkitűzése volt. A bölcseleti tanfolyamon oktató Benedek rendi tanárok kinevezési joga - a fenti uralkodói elhatározás nyomán megszülető 37. 231. sz.1816. dec. 30,-i keltezésű helytartótanácsi leirat alapján - a mindenkori pannonhalmi föapátot illette meg. Az oktatási színvonal mindkét győri akadémiai karon igen magas volt. Bizonyítja ezt, hogy a reformkori magyar politikai és tudományos közélet több későbbi kiválósága végezte itt tanulmányait. így a Deák testvérek Antal és Ferenc, az 1848/49-es vértanú Csányi László vagy a jeles tudós Reguly Antal. A forradalom és szabadságharc idején az oktatás részben az akadémiai épületek katonai célokra való kényszerű átengedése miatt, részben pedig miniszteri rendeletre szünetelt. A bukást követő első tanévben csak a bölcseleti tanfolyam újraindítását engedélyezték, a jogiét viszont nem. Ebből kifolyóan az intézmény nevét is megváltoztatták kir. akadémia helyett bölcseleti líceumra. Ez a névváltoztatás egyúttal rangvesztést is jelentett. A Győri Királyi Akadémia újbóli - immár harmadszori - megalapítása csak a kiegyezést követően történhetett meg. Az 1867. júl. 2-án kiadott 675. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat tudatta Győr város közönségével, hogy folyó év május 12.-én kelt legfelsőbb uralkodói elhatározásával I. Ferenc császár és király hozzájárulását adta a Győri Kir. Akadémia 1867/68. tanév kezdetével való újraindításához. Az akadémia főhatósága a dualizmus kori kormányzati rendnek megfelelően a VKM lett. A visszaállított tanintézetben már csupán jogi és államtudományi tantárgyakat adtak elő, így az intézmény fennállásának utolsó időszakában de facto kir. jogakadémiaként működött. Státuszából következően szervezeti-, tanulmányi- és vizsgarendjét a más kir. jogakadémiákra is kötelezően érvényes rendelkezések szabták meg. Ezen rendeletek egyikének értelmében módosult az addig 3 éves jogakadémiai képzési idő 1874-ben a győri akadémián is 4 évre és 55
