Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
242 Berki Márton - Berki Szilárd az egyik legnagyobb tétel az égetéshez szükséges fa felvásárlása, beszállítása és felvágása volt (1875-ben a kiadások 30%-a).34 Ami az innen fennmaradt téglabélyegeket illeti, a városban ma is aránylag nagy számban, illetve többféle (ligatúrás, egybe és külön írt, néhány példányon pedig tükrös) változatban fellelhető mélyített EK, valamint EKB jelölésű téglák vélhetően az Egerszegi Közbirtokosság rövidítését takarják. Téglagyártás és téglagyárak a 19. század végétől Az eddigiekben ismertetett időszakot követően, az 1880-as évektől jelentős népességszám-növekedés vette kezdetét Zalaegerszegen (ld. az 1. képen), amelynek következtében még a korábbiaknál is nagyobb kereslet mutatkozott a helyben készült építőanyagra. Ennek eredményeként a Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) térképén a korábbi felmérésen feltüntetett kettővel szemben már négy téglaégető (Z.O. - Ziegelofen) található Zalaegerszeg közvetlen környékén (7. kép). A már a második felmérésen is szereplő Gála- fej-majori és - az előző fejezetben ugyancsak bemutatott - botfai (uradalmi) téglaégető melletti másik két helyszín az Alsóerdő, valamint az 1887-ben a városhoz csatolt Óla. E négy helyszín közül az előállított tégla meny- nyiségét tekintve a két fontosabb kétségtelenül az alsóerdei és az ólai, továbbá a térképfelvételt követően - az 1900-as évek elején - egy további helyen, a város vasútállomása közelében is épült egy téglagyár (a térképen X-szel jelölt Grünbaum Ferenc téglagyára). A korábbi uradalmi és egyházi téglaégetőkkel szemben ezek már jelentősebb méretű, valóban gyárszerü üzemek voltak, amelyek a város téglaszükségletének döntő többségét fedezték. (Működési idejüket a 8. kép szemlélteti, ahol sötétebb árnyalattal szerepelnek azok az évek, amelyekből konkrét levéltári vagy cégbírósági adatok, korabeli újságcikkek, hirdetések stb. említik az adott gyárat). Az alsóerdei téglagyár Már az előző fejezetből (vagyis a 19. századi fejlemények leírásából) is érzékelhető, hogy az alsóerdei helyszín kiemelt szerepet játszott a város téglagyártásának történetében. Ennek kétségkívül az egyik legfontosabb mérföldköve az 1889-es év, amikor az addig csak viszonylag csekély kapacitású téglaégetőkkel rendelkező városban Kovács Károly polgármester téglagyárat létesített. A kaposvári születésű, jogi végzettségű Kovács Károly (1839-1904) az 1860-as években került Zalaegerszegre, ahol ügyvédi irodát nyitott. Fiatal korától kezdve élénk közéleti érdeklődés és kiváló szervezőkészség jellemezte, 1885-ben az általa vezetett képviselőcsoport munkájának eredményeként vált Zalaegerszeg rendezett tanácsú (r.t.) várossá, amelynek ő lett az első polgármestere. Tíz évig állt a város élén, amely idő alatt óriási építkezésekbe kezdett; polgármestersége idején épült fel többek között az új városháza, a pénzügyi palota, az Arany Bárány Szálló, továbbá az Állami Főgimnázium, óvoda, laktanya, valamint a téglagyár. Kovács azonban mindeközben nem számolt a város teherbíró-képességével, így hatalmas adósságokat halmozott fel, hosz- szú évtizedek múlva is érezhető következményekkel. Emiatt polgármesterségének utolsó éveiben elvesztette a népszerűségét, majd meggyengült látására hivatkozva 1895-ben lemondott hivataláról, s a közélettől visszavonulva haláláig ügyvédként dolgozott.35 Az utolsó időszak kudarcai ellenére városépítő és -fejlesztő tevékenysége az utókor számára mégis kiemelkedő városvezetővé teszi. Az előző fejezet második felében bemutatott Jákum Ferenc, illetve a téglagyárat alapító Kovács Károly, e két - a helyi téglagyártás szempontjából is - múlhatatlan érdemeket szerző személyiség emléktáblája és emlékköve (9. kép) ma a róluk elnevezett Jákum Ferenc utcában és a Kovács Károly téren található. Az alsóerdei körkemencés téglagyár építéséről a(z immár rendezett tanácsú) város 1889. január 28-i közgyűlésén határoztak. Az alapítás és a termelés megkezdésének körülményeiről a „Zalamegye” (sic!) című, Zalaegerszegen megjelenő hetilap 1890. július 27-i száma számolt be. Az ebben közölt polgármesteri jelentés szerint „[«) közjövedelem emelése, az olcsóbb tégla előállítása, az építkezés előmozdítása s közvetve városunkban sajnosán tapasztalt gyarló lakviszonyaink megjavítása végett, a képviselő testület 10.500 frt költség előirányzattal egy tégla égető körkemence építését elrendelte s ezen építés múlt évi [azaz 1889.] május l-ére nemcsak befejezve lett, hanem ugyanazon hó 15-én a tégla égetés meg is kezdetett. A téglaszin 34 SZAKÁCS 2012, 117. 35 MEGYERI 2001,97.
