Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kostály László: Aki egybeforrasztotta a múltat a jövővel. A 160 éve született Stróbl Alajos művészi indulásáról
ZALAI MÚZEUM 23 2017 395 Kostyál László Aki egybeforrasztotta a múltat a jövővel A 160 éve született Stróbl Alajos művészi indulásáról A Liptó megyei Őrtűzön (Liptóújvár) 1856. június 21-én látta meg a napvilágot a később az elmúlt századforduló három évtizedének (1885-1915) művészeti közízlésére talán legnagyobb befolyással bíró, fontos köztéri emlékművek hosszú sorát készítő szobrászművész, Stróbl Alajos (1856-1926). Ő volt, aki megteremtette hazánkban a nemzetközi gyakorlathoz igazodó, akadémiai szobrászképzést, és az is, aki (Zala Györggyel és Fadrusz Jánossal együtt) monumentális szobrászatunk színvonalát először emelte európai színvonalra. Csillogó mesterségbeli tudása, olykor már bravúros formaadása, extravagáns személyisége rengeteg tisztelőt és elismerést szerzett számára, ugyanakkor egyrészt az akadémiai sablonokhoz, másrészt a konzervatív megrendelői igényekhez következetesen ragaszkodó alkotói felfogását pályájának utolsó szakaszában a művészeti fejlődés már meghaladta. Mindezek mellett kései arcmásaival maga is tanúságot tett az irányváltás szükségszerűségéről és lehetséges útjáról, valamint arra való készségéről is. Művészete megalapozásának - 1876-81 között a bécsi Művészeti Akadémia hallgatója, Caspar von Zumbusch tanítványaként -, illetve kibontakozásának időszakában az európai építészet és szobrászat leghangsúlyosabb törekvése a historizmus volt. Ennek képviselői a művészet fejlődésének zálogát az elmúlt korok stílusjegyeinek, jellemző motívumainak felhasználásában látták. Miután ez a felfogás tökéletesen illeszkedett a megrendelések zömét biztosító európai politikai elitnek a saját identitását a történelmi gyökerek segítségével és az elmúlt korok nemzeti nagyjai tekintélyével erősítő szándékához, a művészeti továbblépést más úton elképzelő alkotók csak elvétve juthattak szóhoz. Hazánkban az 1867-es kiegyezést követő időszak több forrásból is táplálkozó lázas gazdasági konjunktúrája részben az épületplasztikai, részben az emlékművekre adott megbízások gyors gyarapodását eredményezte, amelyek magától értetődő természetességgel kapcsolódtak az eklektika nemzetközi trendjéhez. Amikor Stróbl Alajos 1885-ben átvette az elhunyt Huszár Adolf örökét a M. Kir. Orsz. Mintarajziskola szobrásztanáraként, a képzés alfájának és ómegájának a görög klasszikusok másolását és formanyelvének elsajátítását kitűző, évszázados akadémikus felfogás állt elképzeléseinek középpontjában. Az elgondolásai szerint felépített epreskerti szobrászati pavilon környezetében részben valós elemekből álló középkori műromot, a pusztulástól megmentett barokk kálvária-emléket állított fel, számos antik és középkori jeles szobormű másolatát helyezte el. E díszletek között, növendékei közreműködésével nagyszabású kosztümös estélyeket rendezett, ezek révén idézve meg történelmünk jeles korszakainak miliőjét. Ugyancsak romantikus lelkivilágából fakadt, hogy szülőhelyén, az erdők-hegyek között fekvő gyönyörű Őrtűzön családi rezidenciaként középkori hangulatú várkastélyt építtetett, melynek falára még a Mátyás királyt ábrázoló bautzeni dombormű másolatát is elhelyezte.1 A múltidéző mentalitás e különös korban a társadalmi elittel gyakran szoros kapcsolatot ápoló művészvilág-építészek, szobrászok, festők-jelentős részét jellemezte. Hazánkban, ahol a megmaradt emlékeket mostoha históriánk meglehetősen szűkmarkúan hagyta az utókorra, még csak-csak érthető a hiányzó patinás épületeknek és monumentumoknak pótlására, és ezzel a vezető európai központokhoz (Bécs, München, Berlin, Párizs) való igazodásra irányuló törekvés, amely előtt ráadásul csak 1867-et követően nyílhatott meg a tér. 1 Stróbl Alajos romantikus lelkiiletéből fakadó megnyilvánulásait részletesen bemutatja: Szatmári Gizella: Stróbl Alajos, „a romantika utolsó lovagja”. Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 1997-2001. Tanulmányok Sinkó Katalin köszöntésére. Szerk. Király Erzsébet. Budapest, 2002. 197-204. Az Epreskertre vonatkozóan: Nagy Ildikó: Stróbl Alajos berendezi az Epreskertet. In: Művészek és műtermek. Szerk. Hadik András - Radványi Orsolya. Budapest, 2002. 47-59.
