Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
354 Bekö Tamás latot váltotta ki.28 29 Ennek ellenére a terménybeszolgáltatás és népnevelő munka továbbra sem működött jól Zalatárnokon. 1951. augusztus 10-én amegyei napilap tűzte vitriolos tollhegyre a községet: „Pártszervezeteink, tanácsaink, tömegszervezeteink egyre jobban edződnek, erősödnek a begyűjtés nagy csatájában. Nem ez a helyzet Zalatárnokon. Az évi előirányzatnak búzából 30, a rozsból 41, az árpából 15, a zabból pedig mindössze 7 százalékban tettek eleget. Mi lehet ennek az oka? Az, hogy a pártszervezet nem végez komoly felvilágosító munkát a dolgozó parasztok között. Hiányzik a kommunista példamutatás a községben. Maga Cigány István elvtárs a pártszervezet titkára sem adta be felesleges gabonáját a C-vételi jegyre. A párttagok pedig - követik a párttitkár elvtársat. így aztán persze, hogy nem segítik elő a begyűjtés gyors elvégzését. Alig folyik népnevelő munka. A népnevelők még az értekezleteken sem jelennek meg, hogy megbeszéljék a tennivalókat. így aztán - egy-két népnevelő kivételével - a tömegszervezetek sem kapcsolódnak bele a népnevelő munkába.”19 A Sztálin halála után bekövetkezett szovjet politikai reformok hazánkban is változásokat eredményeztek. Rákosinak távoznia kellett az ország éléről, helyét Nagy Imre foglalta el, aki új gazdaságpolitikába fogott. Megszűntette az internálótáborokat, csökkentette a beadási kötelezettségeket, mérsékelte a feszített tervelőírásokat, emberköz- pontúbb szocializmust hirdetett. A nép szemmel láthatólag örült a változásoknak, és úgy tűnt, a beszolgálta- tási kötelezettségeinek is nagyobb kedvvel tett eleget. Legalábbis a híradások és a korabeli jegyzőkönyvek ezt igazolják. 1954. augusztus 25-én a következőket írja a megyei sajtó: „Zalatárnokon jól megy a cséplés. A gépek átlag száz mázsán felül teljesítenek. A legjobb cséplővezető Pálfi István. Napi normája 120 mázsa, de mindig 160-170 mázsáig csépel. A zalatárnoki dolgozó parasztok a cséplés mellett a beadással sincsenek elmaradva. A géptől azonnal viszik gabonájukat a begyűjtőhelyre.”30 1955-ben a begyűjtési tervet már csaknem maradéktalanul végrehajtotta a község, az 1956. május 13-án megtartott tanácsülésen a községi tanács vb-elnöke pedig megállapította, hogy a beadási munkatervet a község minden cikkből teljesítette, és notórius nem teljesítő egy sincs.31 Az ötvenes évekre jellemző tipikus falusi kihágásra, a közellátás érdekét veszélyeztető feketevágásra is találunk példákat Zalatárnokon. Egy alkalommal — 1954. december 29-én - Papp József hétholdas tárnoki középparaszt 150 forintért szabályszerűen vásárolt egy fiatal bikaborjút Vörös István falubelijétől. Még a borjúvételt megelőző hetekben kérvényt adott be az illetékes minisztériumba, hogy fia közelgő esküvőjére engedélyezzék annak levágását. A válasz azonban nem érkezett meg időre, így a kitűzött menyegző előtti napon - 1955. január 1-jén - kénytelen volt a borjút levágni, melynek szétbontásában és feldolgozásában ifjabb Papp József, a vőlegény segédkezett. Az állatból nyert 40 kg-nyi húst a másnapi lakodalomban a vendégsereg jóízűen elfogyasztotta. Az ünnepségből persze feljelentés és hatósági ügy kerekedett. A vádlottak felett a Zalaegerszegi Járásbíróság ítélkezett, és engedély nélküli vágással elkövetett, közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt idősebb Papp Józsefet négyhavi, fiát pedig kéthavi letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta.32 A hidegháborús korszak egyik vértelen hadviselési formáját képezte a belföldön sokszorosított, vagy az emigrációs szervezetek által illegális csatornákon keresztül külföldről hazánkba irányitott írásos propagandaanyagok és röplapok terjesztése. A rendszer vonzerejének és a párt tömegbefolyásának gyengítése céljából készült politikai, vallást érintő és nem ritkán gyalázó szövegtartalommal ellátott nyomdatermékekből 1954 őszéig 74136 darabot gyűjtött össze a lakosság, és más fegyveres szervek segítségével Zala megye rendőrsége. 1954. október 8-án Zalatárnokon röpcédulák terjesztésére alkalmas leesett léggömböket találtak, melyekhez egy üres papírdoboz volt erősítve.33 Arról nem szól a fáma, hogy a doboz tartalmával mi történt, időközben szétszóródott, vagy valaki magához vette, otthonában rejtegette, esetleg terjesztette is. Ennél konkrétabb információkat rejt Lóránt Árpád zalatárnoki csemetekertész szakmunkás bűnügyi aktája. A 31 esztendős családapa 1955. december 17-én Zá- gorhidára munkába menet - a községtől másfél km-re található aszuvölgyi bejárónál - gyanús papírkötegre lelt. Kerékpárját odatolta, felvette, és látta, hogy röpcédulák, melyek hátoldala ragasztóval volt bevonva, 28 Uo. 29 Zala, 1951. augusztus 10.(185. sz.) 3. p. 30 Zala, 1954. augusztus 25. (200. sz.) 1. p. 31 MNLZML Zalatárnok Községi Tanács Tanácsülési jegyzőkönyvek (a továbbiakban: ZKT Tü. jkv.), 1956. május 13. 3j MNL ZML Zalaegerszegi Járásbíróság iratai B. 509/1955. 33 MNLZML ÁVH hangulat- és heti jelentések 1953-1956.
