Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon

Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 363 városában érte a forradalom híre. 1956. november 4-5-én a szovjet csapatok az egyetem, a szomszédos diákszálló és a C épület elfoglalása során mint fegyve­res nemzetőrt őrizetbe vették, és november 9-10-én a Szovjetunióba deportálták. Innét 1956. december 16- án tért haza.64 Egy héttel a fővárosi szabadságharc eltiprása után Nagy József zalatárnoki autóbuszsofőr is láthatta a pusztítás nyomait Budapesten. Ehhez hozzájárult az a körülmény, hogy a közlekedés teljes leállása miatt a zalaegerszegi kórház nem kapta meg Budapest­ről az 1956 utolsó negyedévi gyógyszer- és kötszer­szállítmányt, a tartalékok pedig kimerülőben voltak. Beszerzésükre - egyéb jelentkező hiányában - dr. Szilvás Rudolf, a kórház egyik kiváló alorvosa és sebésze vállalkozott. Az igazgatótanács és a Megyei Vöröskereszt írásos megbízása alapján a szovjet vá­rosparancsnokság 1956. november 17-én engedélyezte a pesti utat az YG/365 rendszámú tehergépkocsival. Az élelmiszert (elsősorban húsárut) szállító autót, me­lyet a visszaútra a kórház rendelkezésére bocsátották, a fent említett tárnoki illetőségű Nagy József vezette. A 25 esztendős nőtlen fiatalember egy családi ügy mi­att vállalta önként a cseppet sem veszélytelen felada­tot.65 Később Szilvás doktor így emlékezett vissza erre az emlékezetes utazásra: „Szovjet őrszemek az orosz nyelvű engedély ellenére többször feltartóztattak ben­nünket, ilyenkor pálinkával kínáltuk őket, hogy foly­tatni tudjuk utunkat. Egész nap utaztunk közel 12 órán át. A kijárási tilalom kezdete előtt pár perccel érkez­tünk meg szálláshelyünkre, így csak másnap láthattuk meg a főváros siralmas képét.” Az éjszakát az ORFI Kórházban töltötték, az orvos az emeleten, a sofőr a portán kapott helyet. Éjszaka egy bátor forradalmár szovjetellenes plakátot ragasztott a kórház falára. A kijárási tilalmat ellenőrző járőrök ezt észrevették, és egy sorozatot engedtek az épületbe. „Hullott a vako­lat, a golyók a falba fúródtak, de szerencsére senki sem sérült meg”- elevenítette fel az eseményeket férje elbeszélése után Nagy Józsefné Sipos Piroska. Reg­gel elkeserítő és egyúttal félelmetes látvány fogadta őket a városban. Nem volt közlekedés, a villamosok sem jártak, ritkán egy-egy teherautót és néhány szót- lan gyalogost lehetett látni. Lövések nyomai, betört kirakatok mindenütt. „Én is gyalogosan kerestem fel a Vöröskereszt központját, mert közben a teherautó a húst a megjelölt helyre szállította. A Vöröskereszt központjában utalványt kaptam a kórházi ellátmány térítésmentes beszerzésére. Nagy szerencsém volt, mert ugyanazt az utalványt kétszer is fel tudtam hasz­nálni...” - fogalmazott Szilvás Rudolf, a Zala Megyei Kórház történetét feldolgozó könyvében, majd így folytatta: „Utunk hazafelé sem volt zavartalan. Szovjet őrök a vattás bálába szuronyt döftek, de amikor ci­garettával kínáltuk őket megenyhültek és nem kutat­tak tovább a gyógyszerek között.” Miután Egerszegre értek, a sofőr legnagyobb meglepetésére két orokláni fiatalember - Szipőcs Ernő és Varga Dénes - ugrott le a gyógyszerekkel rakott autó platójáról. Még a fő­városban az élelemosztás során bújtak el a raktérben. Hazakívánkoztak, így a kínálkozó lehetőséget kihasz­nálva potyautasként zötykölődték végig a hosszú utat, nem kis veszedelembe sodorva magukat, a teherkocsi vezetőjét és fehér köpenyes utasát egyaránt.66 A forradalom utóélete Szűk egy héttel Zalaegerszeg szovjet megszállását követően - november 10-én — a tanácsi munka megin­dításával kapcsolatban több pontból álló memorandu­mot foganatosított Kovács József járási vb-titkár. In­tézkedéseivel a rendkívüli események során kialakult mezőgazdasági, pénzügyi, város- és községgazdálko­dási, kereskedelmi, valamint az oktatási vonalon ke­letkezett problémákat igyekezett orvosolni. Javaslatai érintették a feloszlott termelőszövetkezetek vagyon­tárgyainak leltárba vételét, foglalkozott a megsemmi­sült iratok felmérésével és bejelentésével, a felesleges és indokolatlan lakossági felvásárlásokkal, de figyel­meztetett a szesztilalomra vonatkozó rendelkezések betartására és az iskolai nevelés haladéktalan folyta­tására is.67 November folyamán furcsa, átmeneti helyzetkép állt fenn a megye közigazgatásában. Az októberi ese­mények során megalakított legitim munkástanácsok, forradalmi bizottságok és nemzeti bizottságok egye­lőre tovább működhettek, de velük párhuzamosan már ismét feltűntek a tanácsrendszer végrehajtó bizottsá­gai, és újfent átvették az államigazgatási feladatokat. A járási tanács vb és a járási munkástanács november 64 Horváth Miklós - Alekszandr Pahinya: Kényszerkirándulás a Szovjetunióba. Magyar deportáltak a KGB fogságában - 1956. Budapest, 2012. 340. 65 1956. november 16-án Nagy József a zalaegerszegi AKÖV telepén értesült arról, hogy a kórház megbízásából teherautósofőrt keresnek. Rö­viddel ezután tudomására jutott, hogy szakmunkástanuló öccsét súlyos betegen a váci kórházban ápolják, és attól a gondolattól sarkallva, hogy hazahozza lázas testvérét, önként vállalkozott a veszélyes útra. 66 Nagy Józsefné Sipos Piroska szóbeli közlése (2014) 67 MNLZMLZJT VB. Titkárság (a továbbiakban: Titk.) 1-179/1-1956.

Next

/
Oldalképek
Tartalom