Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kostály László: Aki egybeforrasztotta a múltat a jövővel. A 160 éve született Stróbl Alajos művészi indulásáról
400 Kostyál László (Huszár Adolf, 1879), Széchenyi István (Engel József, 1880), Petőfi Sándor (Izsó Miklós kismintája alapján Huszár Adolf, 1882) és Deák Ferenc (Huszár Adolf, 1885) szobra, továbbá a budai várban a rossz emlékű Hentzi-szobor (Spenger és Gasser, 1852). Az Arany-szobor elütött tőlük annyiban, hogy a többinek modellje politikus, vagy legalább részben politikus volt, Arany János viszont „csak” költő, még ha a nemzet egyik legnagyobb poétája is. Egy költőt viszont általában nem ildomos politikusi pózban, hősiesen álló helyzetben ábrázolni, hacsak az illető nem él néptribunként is a közemlékezetben, mint Petőfi alakja. Arany nem volt jeles szónok, nem volt harcos forradalmár sem, vagy nagy befolyással bíró közéleti szervező. Öt meghittebb, bensőségesebb pózban kellett a közönség elé állítani, mint nagy mesélőt, a nép életének közvetlen ismerőjét. Ehhez az ülő helyzet tűnt a leginkább alkalmasnak, ami már a pályázati kiírásban kikötésre került. Előképként ehhez két olyan alkotás merülhetett fel, amelyeket Stróbl nagyon jól ismert, az egyik mesterének, Zumbuschnak a bécsi Beethoven-emlékműve (1880), a másik pedig Huszár budapesti Deák-szobra (1885, 4. kép). Az előbbi alakulásának, a mintázás különböző fázisainak a mester kedvelt növendékeként maga is tanúja, sőt, közreműködője lehetett, míg a második befejező munkálatai (a mellékalakok készítése) éppen az ő felügyelete alatt zajlottak. Mindkettő esetében egy magasabb piedesztálon ül a főalak, akit két oldalról a lépcsős talapzaton ülő jelképes mellékalakok vesznek körül. Aligha véletlen, hogy a főalak mindhárom esetben jobb lábát kissé maga alá húzva, a balt előrébb helyezve, enyhén félreforduló fejjel ül. Stróbl már korábban, az Operaház épületét díszítő Erkel-szobrá- nál (1884) is ezt a beállítást alkalmazta, igaz, kicsit kevésbé oldott formában. A póz már-már korabeli toposznak tűnik, hiszen pályatervén Róna József szinte ugyanígy, Zala (két változatban is) hasonlóan ábrázolta Aranyt.25 Stróbl alkotásán a költő jobb csuklója könnyedén támaszkodik combján, míg bal kezében a csukott „kapcsos könyvet” tartja maga mellett. Zsinórral díszített magyaros ruhát, csizmát, nyakában kendőt visel, nyitott kabátja a jobb térdét s lábszárát eltakarja, míg a balt látni engedi. A feje enyhén jobbra fordul, tekintete elgondolkozva kissé lefelé irányul, a szobor elhelyezését figyelembe véve pontosan szembe a nézővel. Erős szálú, fürtökbe göndörödő haja mintegy fél koszorúként övezi markáns arcvonásait, erre szinte reflektál a posztamens kiszélesedő felső párkánya alatt körbefutó ornamentális fríz ugyancsak koszorúként ható indás-leveles motívuma. A szélesebb talapzat felső lépcsőjének - amely nem csupán a főalak posztamensének és a mellékalakoknak, hanem az egész, piramidális sémába foglalható szoborkompozíciónak is alapjául szolgál - oldalán hasonlójellegű, de szőlőindás-leveles díszítősáv fut körbe. Ennek révén jellegében hasonló motívum övezi az együttest alul, valamint feljebb, a főalak alatt, megjelenik a költő alakját tartó pad oldalán, és valamilyen módon ez köszön vissza Aranynak a kompozíció felső csúcspontját képező hajkoronájában is. A szélesebb alsó talapzat felső, párkányszerű kiszélesedése alatt is körbefut egy díszítőfríz, azonban ennek ornamense meandermin- tás, ami geometrikus jellegével hangsúlyosan elüt az előbbiektől (5. kép). Az Arany János alakját hordozó posztamens két oldalán a költő főművének tartott Toldi-trilógia két főszereplője, a jobb oldalon maga Toldi Miklós, a másikon szerelme, Rozgonyi Piroska ül. Előbbi erőtől duzzadó, nagybajuszú, hosszú hajú dalia, hanyagul a vállára vetett farkasbundával. Aranyhoz hasonlóan enyhén terpesztett lábtartással, kissé maga alá húzott jobb lábbal ül. O is maga elé mered, jobbjában buzogányt tart, balját tettre készen térdére támasztja, letámasztott, Gorgó-fejes26 kerek pajzsa lábainál pihen, leoldott kardja a másik oldalán látható. Aranynak háttal ül, tőle 90°-kal elfordulva, kettejük között nincs közvetlen szobrászati kapcsolat, csupán tudjuk, hogy e formájában a költői képzelet szüleménye, és kapcsolatuk e tudáson alapul (7. kép). Piroska egyszerű ruhát viselő, sudár, hosszú hajú fiatal nő, mellette szalagos koszorúval. Alapjában véve ő is háttal ül a főalak posztamentumának (az emlékmű-típus sémájának megfelelően), azonban felsőteste erősen balra, előre fordul, és e mozdulatot lábtartása is követi. Arca ülésének irányához képest kissé már hátrafelé néz, tekintete enyhén felfelé irányul, figyelmet tükröz. A költővel nem néznek ugyan egymásra, viszont pillantásuk, ugyanúgy, mint egymás felé irányuló mozdulatuk, összekapcsolja alakjukat. De a nőalak mozdulata nemcsak a költő, hanem egyszersmind a neki háttal ülő Toldi felé is látens kapcsolódási pontot képez, dacára annak, hogy kettejük között ott van 25 A díjazott terveket a Vasárnapi Újság 1887. november 27-i száma mutatta be. Újraközlésük: Szobrok Budapest-Józsefvárosban. Összeállította: Stróbl Mátyás. Stróbl Alajos köztéri szobrai 4. Stróbl Alajos Emlékhely Alapítvány, Budapest, 2016. 9-11. 26 Szuchy Tibor szerint a Toldi által legyőzött cseh vitéz fejét ábrázolja, míg Toldi vállán medvebőr kacagányt vélt látni. Ld. Szuchy Tibor: Lip- tóújvári Stróbl Alajos 1856-1926. Budapest, 1941. 19.
