Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon

Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 371 szolgálatot teljesített a nagykanizsai 6. gyalogezred kötelékében. Ezt követően kitanulta a kerékgyártó mesterséget, és először Lickóvadamoson, 1941-től pedig Pusztaedericsen űzte a bognár ipart. Ugyanitt 1945 áprilisában megszervezte a helyi kommunista pártot, melynek titkára lett. Később tagja, majd elnöke a földosztó bizottságnak. Az 1947-es választási évben a propagandaanyag terjesztésért felelt. Ennek kapcsán agitált Zalában és az MKP képviselőjelöltjeként a leg­nagyobb szorgalommal hajtotta végre a rábízott fela­datokat. Közszolgálati viszonyát mint gazdajegyző 1948. május 4-én kezdte meg a söjtöri körjegyzőség illetékességi területén. Ezután 1950-ben megbízták a járási mezőgazdasági osztály szervezésével, melynek február 1-től osztályvezetője, augusztus 15-től pedig főelőadója lett. 1953. április 30-i hatállyal kihelyez­ték Zalatárnokra mezőgazdasági előadónak. Ugyan­itt 1954 márciusától községi párttitkár. Az 1956-os forradalom idején félreállították, így pusztán csendes szemlélője lett a tárnoki eseményeknek. Ennek ellené­re - az ellenforradalom idején tanúsított helytállásáért - 1957. november 7-én a járási vb részéről pénzjuta­lomban részesült. Előtte - Horváth Margit tanácselnök eltávolítása után — a járás kinevezte Zalatárnok község vb-elnökének. Még a megtorlás hajnalán belépett a munkásőrségbe, melynek nyolc évig tagja volt. En­nek kapcsán készült káderjellemzése a következőket közli: „Meggondolt, józan gondolkodású megbízható elvtárs. Rokoni kapcsolatai nem olyanok, hogy befo­lyásolható lenne. Az ellenforradalmi idők alatt elve mellett kiállt és kitartott.” 1958. december 1-jén le­váltották a zalatárnoki vb éléről, és először Zalaszent- mihályon adóügyi felelős, majd visszakerült a mező- gazdasági osztályra előadónak. Innét 1959. november 15-én vonult nyugállományba. Utóbb 1960—63-ig ismét párttitkári funkciót töltött be. A pártszervezet frontján végzett kimagasló tevékenységéért kiérde­melte a Munka Érdemérem kitüntetést.96 1982. július 1-jén hunyt el Pusztaedericsen. MNL ZML Munkásőr­ség 1957., MNL ZML Zalaegerszegi Járási Tanács VB iratai. Személyi iratok 117., (a továbbiakban: Személyi iratok.), MSZMP Visszaemlékezések BORSOS JÓZSEF (Zalabaksa, 1922. április 11., anyja neve: Baka Mária) gépkocsivezető. Nős Cseh Malvinnal, kétgyermekes zalatárnoki lakos. 1951-től MDP-tag, később pártonkívüli. Tényleges katonai szolgálatra 1944 kora tavaszán vonult be Sátoralja­újhelyre, a 42. gyalogezred 58. utász zászlóaljához, melynek kötelékében március 29-én Nuzwiskonál szovjet hadifogságba esett. Miután a fogságból 1948. május 20-án szerencsésen hazatért Zalabaksára, elvé­gezte az autóműszaki tanfolyamot és kezdetben mo­torszerelőként dolgozott, 1949 márciusától pedig az Országos Tervhivatal Zala megyei Kirendeltségénél gépkocsivezetői munkakört látott el. Innét - mint te­herautósofőr - 1951. április 7-én került a Zalatárnoki Gépállomásra. Az üzemben elismert, jó munkaerő­nek tartották. 1954-ben - Dávid igazgató jellemzése szerint - a gépállomás érdekeit szem előtt tartva tel­jes mértékben kivette a részét a termelőmunkából, és csúcsmunkák idején fáradtságot nem ismerve végezte a szállításokat. Határozott fellépésének köszönhetően 1956-ban a gépállomás munkástanácsának élére ke­rült, és mint ilyen, a november-decemberi sztrájkok idején is a helyén maradt. Ez idő alatt a gyűléseken elnökölt, egy ízben pedig élelmiszert szállított a bu­dapesti lakosság számára. A gépállomáson kifejtett ellenforradalmi szerepéért 1957. február 6-án köz- biztonsági őrizetbe helyezték, és fél évre internálták. Büntetését augusztus 17-ig a Kozma utcai, a kistarcsai és a tököli fogházban töltötte. Szabadulása után egy ideig állástalan volt (bevonták a jogosítványát), majd 1958 szeptemberében - egy hónap erejéig — ismét al­kalmazta a gépállomás. Ezt követően a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat gellénházai üzemegységében mint motorszerelő dolgozott a nyugdíjazásáig. 1965- től a megyeszékhelyen élt. A rendszerváltás után reha­bilitálták, és 1956-os Emlékéremmel tűntették ki. El­hunyt 2010. október 10-én Zalaegerszegen. HM HIM HL1 KI veszteségi kartonok, Borsos József. MNL ZML Monográfia, Zala Megyei Bíróság iratai B. 806/1954., Zala Megyei Főügyészség Közbiztonsági őrizetesek iratai, ABTL Tököl-571., Operatív nyilvántartó karton (a továbbiakban: Onyk), Kronológia: 209., Borsos Jó­zsef szóbeli közlése (2005) DÁVID ISTVÁN (Zalalövő, 1921. január 1.) gépál­lomás igazgató. Apja Dávid István földműves, anyja Kovács Erzsébet. Nős Bicsák Irénnel, háromgyerme­kes zalatárnoki lakos. Az MDP tagsága után alapítója volt a gépállomás MSZMP-szervezetének. A háború 96 A Munka Érdemérem kitüntetést a Magyar Népköztársaság érdekeinek szolgálatában és elősegítésében, a szocializmus építésében kimagasló érdemeket szerzett polgári személyek részére adományozták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom