Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Az 1956-os forradalom Zalatárnokon
Az 1956-os forradalom Zalatárnokon 371 szolgálatot teljesített a nagykanizsai 6. gyalogezred kötelékében. Ezt követően kitanulta a kerékgyártó mesterséget, és először Lickóvadamoson, 1941-től pedig Pusztaedericsen űzte a bognár ipart. Ugyanitt 1945 áprilisában megszervezte a helyi kommunista pártot, melynek titkára lett. Később tagja, majd elnöke a földosztó bizottságnak. Az 1947-es választási évben a propagandaanyag terjesztésért felelt. Ennek kapcsán agitált Zalában és az MKP képviselőjelöltjeként a legnagyobb szorgalommal hajtotta végre a rábízott feladatokat. Közszolgálati viszonyát mint gazdajegyző 1948. május 4-én kezdte meg a söjtöri körjegyzőség illetékességi területén. Ezután 1950-ben megbízták a járási mezőgazdasági osztály szervezésével, melynek február 1-től osztályvezetője, augusztus 15-től pedig főelőadója lett. 1953. április 30-i hatállyal kihelyezték Zalatárnokra mezőgazdasági előadónak. Ugyanitt 1954 márciusától községi párttitkár. Az 1956-os forradalom idején félreállították, így pusztán csendes szemlélője lett a tárnoki eseményeknek. Ennek ellenére - az ellenforradalom idején tanúsított helytállásáért - 1957. november 7-én a járási vb részéről pénzjutalomban részesült. Előtte - Horváth Margit tanácselnök eltávolítása után — a járás kinevezte Zalatárnok község vb-elnökének. Még a megtorlás hajnalán belépett a munkásőrségbe, melynek nyolc évig tagja volt. Ennek kapcsán készült káderjellemzése a következőket közli: „Meggondolt, józan gondolkodású megbízható elvtárs. Rokoni kapcsolatai nem olyanok, hogy befolyásolható lenne. Az ellenforradalmi idők alatt elve mellett kiállt és kitartott.” 1958. december 1-jén leváltották a zalatárnoki vb éléről, és először Zalaszent- mihályon adóügyi felelős, majd visszakerült a mező- gazdasági osztályra előadónak. Innét 1959. november 15-én vonult nyugállományba. Utóbb 1960—63-ig ismét párttitkári funkciót töltött be. A pártszervezet frontján végzett kimagasló tevékenységéért kiérdemelte a Munka Érdemérem kitüntetést.96 1982. július 1-jén hunyt el Pusztaedericsen. MNL ZML Munkásőrség 1957., MNL ZML Zalaegerszegi Járási Tanács VB iratai. Személyi iratok 117., (a továbbiakban: Személyi iratok.), MSZMP Visszaemlékezések BORSOS JÓZSEF (Zalabaksa, 1922. április 11., anyja neve: Baka Mária) gépkocsivezető. Nős Cseh Malvinnal, kétgyermekes zalatárnoki lakos. 1951-től MDP-tag, később pártonkívüli. Tényleges katonai szolgálatra 1944 kora tavaszán vonult be Sátoraljaújhelyre, a 42. gyalogezred 58. utász zászlóaljához, melynek kötelékében március 29-én Nuzwiskonál szovjet hadifogságba esett. Miután a fogságból 1948. május 20-án szerencsésen hazatért Zalabaksára, elvégezte az autóműszaki tanfolyamot és kezdetben motorszerelőként dolgozott, 1949 márciusától pedig az Országos Tervhivatal Zala megyei Kirendeltségénél gépkocsivezetői munkakört látott el. Innét - mint teherautósofőr - 1951. április 7-én került a Zalatárnoki Gépállomásra. Az üzemben elismert, jó munkaerőnek tartották. 1954-ben - Dávid igazgató jellemzése szerint - a gépállomás érdekeit szem előtt tartva teljes mértékben kivette a részét a termelőmunkából, és csúcsmunkák idején fáradtságot nem ismerve végezte a szállításokat. Határozott fellépésének köszönhetően 1956-ban a gépállomás munkástanácsának élére került, és mint ilyen, a november-decemberi sztrájkok idején is a helyén maradt. Ez idő alatt a gyűléseken elnökölt, egy ízben pedig élelmiszert szállított a budapesti lakosság számára. A gépállomáson kifejtett ellenforradalmi szerepéért 1957. február 6-án köz- biztonsági őrizetbe helyezték, és fél évre internálták. Büntetését augusztus 17-ig a Kozma utcai, a kistarcsai és a tököli fogházban töltötte. Szabadulása után egy ideig állástalan volt (bevonták a jogosítványát), majd 1958 szeptemberében - egy hónap erejéig — ismét alkalmazta a gépállomás. Ezt követően a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat gellénházai üzemegységében mint motorszerelő dolgozott a nyugdíjazásáig. 1965- től a megyeszékhelyen élt. A rendszerváltás után rehabilitálták, és 1956-os Emlékéremmel tűntették ki. Elhunyt 2010. október 10-én Zalaegerszegen. HM HIM HL1 KI veszteségi kartonok, Borsos József. MNL ZML Monográfia, Zala Megyei Bíróság iratai B. 806/1954., Zala Megyei Főügyészség Közbiztonsági őrizetesek iratai, ABTL Tököl-571., Operatív nyilvántartó karton (a továbbiakban: Onyk), Kronológia: 209., Borsos József szóbeli közlése (2005) DÁVID ISTVÁN (Zalalövő, 1921. január 1.) gépállomás igazgató. Apja Dávid István földműves, anyja Kovács Erzsébet. Nős Bicsák Irénnel, háromgyermekes zalatárnoki lakos. Az MDP tagsága után alapítója volt a gépállomás MSZMP-szervezetének. A háború 96 A Munka Érdemérem kitüntetést a Magyar Népköztársaság érdekeinek szolgálatában és elősegítésében, a szocializmus építésében kimagasló érdemeket szerzett polgári személyek részére adományozták.
