Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Cseh Valentin: A célkeresztben egy Liberator
A célkeresztben egy Liberator 343 A Liberator kényszerleszállását követően gépen tartózkodó személyzet számára a legfontosabb az volt, hogy a magyar és német haderő ne szerezhesse meg a repülőgépet, ezért a 10 főnyi személyzet (William E. Reno Jr. főhadnagy, Harold J. Houghton főhadnagy, Jack M. Montgomery hadnagy, Louis H. Prentice hadnagy, Roger W. Goodson őrmester, Harry A. Kandari- an őrmester, Arthur H. Mainard őrmester, Armond E. Miller őrmester, Claude D. Day szakaszvezető, Henry M. Erickson szakaszvezető )17 megkísérelte felgyújtani a nehézbombázót, de ezt sikerült megakadályozni.18 Ez annak volt köszönhető, hogy amíg az amerikaiak a sebesülteket és apróbb dolgaikat a bombázóból kirakták, addigra a magyar szervek fogságába kerültek. Itt kell megjegyezni, hogy — nyilván a tapasztalatokat figyelembe véve - 1944 tavaszára a katonai szervek rendelkeztek arról, hogy miként kell eljárni a kényszerleszállást végrehajtó ellenséges gépekkel kapcsolatban. „Mindenki a közelben tartózkodik siessen a kényszerleszállást végzett repülőgép helyére, annak legénységét, amennyiben az ellenséges haderőhöz tartozik ejtse foglyul. Minden eszközzel akadályozza meg, hogy lőfegyverét használhassa, elmenekülhessen, a gépét felgyújtsa vagy abból bármit is kiemelhessen és megsemmisíthessen /telégessen:/. A foglyul ejtett legénységtől lőfegyverén kívül semmit elvenni nem szabad, azokat megbilincselni, megkötözni tilos mindaddig amíg szökést nem kísérel meg. ”19 A lelőtt amerikai repülőgép legénységének néhány tagja még a légi harc közben megsebesült, így a magyar fogságba került személyzetből két főt — akik közül egy személy súlyosan, míg a másik könnyebben sérült — a Csáktornyái kórházba szállították.20 A későbbiekben a nehézbombázó teljes személyzetét átadták a magyar hatóságok a németeknek.21 Ez a gép volt a Magyarország felett lelőtt egyik első amerikai nehézbombázó. Bár sokáig úgy vélték, hogy ez a Liberator volt az első hazánk területén földre kényszerített amerikai nehézbombázó, de ez így ebben a formában pontatlan, hiszen 1943 végén több gép is lezuhant hazánk területén. Igaz, azokat nem a magyar légvédelem lőtte le. Ettől függetlenül komoly jelentősége volt az amerikai nehézbombázó lelövésének, amit az is bizonyít, hogy a Magyar Repülőkísérleti Intézet azonnal felkereste a Kristóffalva mellett kényszerleszállt Liberatort, hogy megvizsgálják a repülőgépet. Majd rövidesen Tapolcára szállították, ahol szétszedték, s onnan a fővárosba szállították a nehézbombázó maradványait. Levéltári források HL Hadtörténelmi Levéltár, Budapest: M. kir. Honvéd Vezérkar főnöke iratai: Vkfl 6320/6. MOGIM Arch. Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Archívuma, Zalaegerszeg: Papp Simon iratai: 47. doboz 2. tétel Légoltalmi jelentések 1944. MNLPML Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára, Budapest: PPSK: Pest-Pilis Solt Kiskun vármegye főispánjának országmozgósítási biz. ir. 1943, 1944. 138-280. IV. 401. doboz 188/Om. biz. f. i/1944. NARA MACRs National Archives and Record Administration, Washington, D.C., USA: Missing Air Crew Reports 3161., Marc 16, 1946. 17 NARA MACRs 3161, March 16, 1946. 18LKV1. évf. 1944/3,94. 19 Az idézett rendelkezést 1944. április 18-án a magyar királyi szegedi V. hadtestparancsnokság adta ki. A rendelkezésben a viselkedési szabályok mellett felsorolták azon tárgyakat és eszközöket, amelyekkel az amerikai pilótákat és gépeket felszerelték. E lista szerint a felszerelés ejtőernyőt, overállt, fűthető overállt, pilótasisakot, fűthető cipőt, báránybőrbéléses cipőt vagy csizmát, fűthető bélelt kesztyűt, selyem kesztyűt, gumi úszómellényt, páncélmellényt, elsősegélycsomagot (amely erőtablettát, iránytűt, tengervizet ihatóvá tevő tablettát, gumi poharat, sebkötöző csomagot: kötszerrel és injekcióval), fémfurészt, térképeket, és különböző pénzeket tartalmazott. A gépeket felszerelték gumi mentőcsónakkal, rakétákkal, fáklyákkal, bozótvágó késsel, rakétakilövő pisztollyal és szerszámtáskával. MNL PML IV. 401. d. 188/Om. biz. f. i/1944. 20 Roger W. Goodsont Csáktornyáról előbb a szombathelyi majd egy budapesti kórházba vitték kezelésre. NARA MACRs 3161, March 16, 1946; Pataky 1996, 285. 21 A rendelkezésre álló adatok alapján Roger W. Goodson őrmester kivételével - aki egy budapesti kórházban volt - a legénység kilenc tagja a császárkőbányai (Kaisersteinbruck, Burgenland) hadifogolytáborba került, majd a későbbiekben a tisztek (William E. Reno Jr. főhadnagy, Harold J. Houghton főhadnagy, Jack M. Montgomery hadnagy, Louis H. Prentice hadnagy) a bajorországi Moosburg a. d. Isar hadifogolytáborába kerültek. A későbbiekben William E. Reno Jr. főhadnagy, Harold J. Houghton főhadnagy és Louis H. Prentice hadnagy a Le Havre-i fogolytáborban találkozott Harry A. Kandarian őrmesterrel. NARA MACRs 3161, March 16, 1946.
