Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Iski Szilvia: Keszthelyi pitaval anno. Gyilkosságok a Balaton-parti településen a 20. század elején – a korabeli sajtó tükrében
Keszthelyi pitaval anno 333 dar feleségének halálát is mérgezés okozta, ezért az asszony hamvait is megvizsgálták Budapesten. „Laskainéban a fővegyész nem talált mérget és beigazolt- nak látszik, hogy Laskainé természetes halállal hunyt el.’™ Keszthely közvéleményét egyre jobban érdekelte a névtelen levél írójának személye. A Balatonvidék című helyi lap értesülése28 29 szerint Seeman30 uradalmi fácános a kanizsai törvényszék előtt bevallotta, hogy ő írta a névtelen levelet, mivel ő adott e! arzént Laskaynak. Az újsághír valótlannak bizonyult. 1902 áprilisában majdnem egy teljes oldalon foglalkoztak a Keszthelyi Hírlapban a névtelen levél szerzőjével: „Az embernek sejtelme sincs arról, hogy Ön ki lehet? (...) Oly váddal lépettföl Ön, a város egyik tiszteletben állott polgára ellen, a milyent nem hallott még a világ ... Miért hallgat tehát most, midőn az apa gyanuokok közöttfuldoklik. (...) Vagy talán ön adta a mérget? (...) Ha nem bűnös, a hallgatásra oka nincs! Olyan fásult, olyan elvetemült az Ön lelke, hogy végig tudná nézni midőn a világ legnagyobb gazembere fölemelt fővel sétál közöttünk, avagy midőn egy ártatlan apa a hóhér keze között vergődik?? ”31 A vádiratot 1902. április végén nyújtotta be az ügyészség a nagykanizsai törvényszékre. „E szerint Laskay előre megfontolt szándékkal fiát Ferencet és leányát Margitot hosszabb időn át arzéniummal tartotta. (...) Laskay eme cselekménye a büntetőtörvénykönyv 278. szakaszában meghatározott gyilkosságnak két rendbeli büntette,”32 A vizsgálat megállapította, hogy Laskay különféle emberektől próbált arzéntartalmú patkánymérget venni. A gyerekek - a tanúk egybehangzó véleménye szerint — többször panaszkodtak, hogy apjuk „borban és dunsztosban valami keserűséget ad (...) és ez teszi beteggé”33 őket. A vádirat szerint Laskay indítéka „egy nő iránti szerelmében keresendő. ”34 35 A tárgyalás 1902. június 5-én, csütörtökön kezdődött Nagykanizsán. „Az itélőtanácsban Tóth László elnök, szavazóbirák Neuszidler Antal és Huszár Antal. A vádhatóságot Orosdy Lajos kir. ügyész képviseli, védők Oroszváry Gyula dr. és Havas Hugó dr. ”35 Több újság is részletesen beszámolt a perről.36 Laskay Tivadar tagadta az ellene felhozott vádakat. A mérgezés vádjára azt felelte: „Ez rágalom, ilyet férfi nem tesz, csak nő.”37 38 Azt is vallotta, hogy a névtelen levélíró volt az, aki megmérgezte a gyermekeit, beteg gyermekei mellé pedig azért nem fogadott ápolónőt, mert ő akarta ápolni őket. Laskay többeknek elmondta, hogy „gyermekei korán fognak meghalni, mert tuberkulózist örököltek anyjuktól”fi ezzel mintegy előkészítette halálhírüket. A tárgyalás „föbizonyitékait az áldozatoknak t. i. a két elmérgezett kis gyermeknek nyilatkozatai fogják szolgáltatni. ”39 - írta a Pesti Hírlap. A perben beidézett tanúk40 vallomása szerint Feri és Margit többször panaszkodott, hogy az apjuktól kapott gyümölcs és víz keserű. A vallomások szerint a gyermekek arról is beszéltek a tanúknak, hogy apjuk megveri őket, ha nem eszik meg azt, amit ő ad nekik. A tanúk elmondásai alapján, amikor a gyerekek nem az apjuktól kaptak enni vagy inni, akkor nem volt semmi bajuk. Laskay azonban továbbra is tagadta az ellene felhozott vádakat. Azt állította, hogy amikor kislánya kiköpte a cseresznyét, mert az keserű volt, az csak azért lehetett olyan ízű, mert akkor permeteztek nála. Később Laskay azt mondta, hogy gyermekei állandóan csavarogtak, és ki tudja, mit nem ettek ilyenkor. A tárgyaláson tanúként megjelent özv. Hermann Vincéné,41 akit Laskay mindenáron feleségül szeretett volna venni. Bár Laskay azt mondta, „hogy özvegy Hermannét még leánykorában szerette, s el is akarta akkor venni, ”42 43 az asszony azonban eskü alatt vallotta, hogy a férfi „minden előzetes ismeretség nélkül kérte meg”*3 a kezét. Hermann-né azt is közölte, hogy 20 ezer forintot kínált Laskay a házasságért, és említette, hogy a gyermekei örökségét is odaadja, hiszen ők már 28 BV. 5. évf. 37. sz. (1901. szeptember 15.) 6. 29 BV. 5. évf. 43. sz. (1901. október 27.) 5. 30 Seeman keresztneve az újságcikkekben többféleképpen szerepel: Rudolfként, Sándorként és Józsefként is. 31 KH. 25. évf 16. sz. (1902. április 20.) 1-2. 32 BH. 22. évf. 118. sz. (1902. április 30.) 10. 33 BH. 22. évf. 118. sz. (1902. április 30.) 10. 34 BH. 22. évf. 118. sz. (1902. április 30.) 10. 35 BH. 22. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 6. 36 A Zala című Nagykanizsán megjelent politikai lap a perről különszámot adott ki, amelyben a legrészletesebb tudósítás olvasható a tárgyalás 2. és 3. napjáról. 37 PH. 24. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 9. 38 BH. 22. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 6. 39 PH. 24. évf. 151. sz. (1902. június 4.) 16. 40 A perben mind a védelem, mind a vád számtalan tanút idézett be. A teljesség igénye nélkül válogattunk a tanúvallomásokból. 41 Férje, Hermann Vince 1886-tól a keszthelyi járás szolgabírója volt, 1894-ben hunyt el, 36 éves korában. 42 BH. 22. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 6. 43 BH. 22. évf. 153. sz. (1902. június 6.) 6.
