Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)

Orha Zoltán–Savanyú Bálint: Egy rézkori objektum leletei Keménfáról

ZALAI MUZEUM 23 2017 31 Orha Zoltán - Savanyú Bálint Egy rézkori objektum leletei Keménfáról Előzetes jelentés Keménfa - Szentegyházi-dűlő lelőhelyen a Göcseji Múzeum munkatársai12013 nyarán végeztek próbafel­tárást, melyet 2014 nyarán megelőző feltárás követett. A területről bronzkori, római kori és 13-14. századra datálható jelenségek kerültek elő. Az út kivitelezési munkálatai során nyilvánvalóvá vált, hogy a lelőhely északi irányban a keménfai bekötőút felé folytatódik. 2014 őszén elvégeztük az újonnan előkerült lelő­helyrészlet feltárását, ahol 2 db rézkori objektumot (egy objektumot alkotó 135., 136., 160. SE és a 132. SE) tártunk fel. A három részből összetevődő nagy­méretű gödör tartalmazott jellegzetes leletanyagot, mely a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúrához volt köthető. A 132. SE számú objektumban nem ta­láltunk díszített, jellegzetes edénytöredékeket, ezért annak elemzésétől jelen munkában eltekintünk. Keménfa település Zalalövő városától keletre, a Zala jobb partjától déli irányban 1-1,5 km távolságra található. A lelőhely feltárt része a Zala ártere felett húzódó domb lábánál terül el. A rézkori jelenségek kizárólag erre a kis területre korlátozódnak, az ősko­ri település többi része vélhetően felfelé a Nagyköve- cses-domb lankás oldalában feküdhet. Az objektum leírása A nagyméretű gödörkomplexum foltja szürkésbar­na színű volt, mely a humuszoláskor nem volt karak­teres, bontása előtt két különálló egységnek tűnt, így a 135-136. SE számot kapta. Sötétszürke, paticsos, fa­szenes betöltése volt, alakja szabálytalan, oldala rézsűs és függőleges, alja ívelt és egyenes volt. A munkálatok során került elő benne a 160. SE számú cölöplyuk. Az objektum 594 cm hosszú, 394 cm széles volt, mélysége 26-152 cm között változott. A leletek leírása Csésze perem- és fültöredéke (Itsz.: 2016.4.1.)2 Az edény agyagból készült, kerámiazúzalékkal, apró kaviccsal és szerves anyaggal soványították. A törés­felülete háromrétegű. Lekerekített, kissé kihajló barna színű peremből indított, kissé felhúzott szalagfüllel ellátott edény töredéke. A fül alsó részlete a bikóni- kus törés vonalában rögzül a testhez. A tárgy mindkét oldalán bekarcolt és beböködött díszítés látható. Hosz- szúság: 9,7 cm. Szélesség: 4,7 cm. Bikónikus tál peremtöredéke (Itsz.: 2016.4.2.) Az edény agyagból készült, homokkal és kerámiazú­zalékkal soványították. A törésfelülete háromrétegű. Barna színű, bikónikus perem- és oldaltöredék, mely­nek a törésvonalán enyhén lehajtó bütyökdísz helyez­kedik el. A külső oldalon 3, illetve 4 sorban „V” alakú, valószínűleg az edény teljes palástján körbefutó bebö­ködött díszítés látható. Hosszúság: 14,3 cm. Szélesség: 6 cm. Peremátmérő: 28 cm. Oldaltöredék (Itsz.: 2016.4.3.) Az edény agyagból készült, apró kaviccsal, homokkal és kerámiazúzalékkal soványították. A törésfelülete háromrétegű. Az edénytöredék barna színű, hasaso­dó, mindkét oldalán bekarcolt díszítés helyezkedett el. Hosszúság: 11,6 cm. Szélesség: 6,8 cm. 1 A feltáráson közreműködött Frank Tamás és Takács László régésztechnikus, munkájukat ezúton is köszönjük. 2 A táblák szerkesztése Császár Renáta, Eke István és Gönye András munkáját dicséri, közreműködésüket köszönjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom