Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Bekő Tamás: Patkó-rejtély. Egy titokzatos dunántúli rablóvezér élete és Zala megyei rablásai
288 Bekö Tamás 1000, azaz ezer forint jutalomra tarthat igényt; végre: 5-ször a hírhedt rablófőnök Patkó elfogóinak, vagy sikeres följelentőinek kivételesen 2000 azaz kétezer forintnyi pénzjutalom biztosíttatik. ” A hirdetményből az is kiderül, hogy a rablókat rejtegető és feljelentésüket elmulasztó - úgy a betyárok tanyájára és rejtekhelyeikre ételt-italt vivő, és akár a legkisebb hozzájárulással is közvetve, vagy közvetlenül a gonosz tetteiket előmozdító - személyek azonnali letartóztatásra és a legszigorúbb büntetésre számíthattak. Ezen kívül minden olyan személy, aki a hatósági rendeleteknek nem engedelmeskedett, és a szükséges segítségnyújtást megtagadta, 500 osztrák forint erejéig terjedő pénzbírságra, egy község pedig, ha kollektive követte el a mulasztást, 5000 forintig terjedő büntetésre számíthatott. Zalai rablások Patkó nélkül? Az 1862. májusi eseménysort követően Patkó és társai ismét visszatértek Somogyországba, legalábbis a nevük, mint lehetséges elkövetőké már nem merül fel többé a zalai archívum bűnügyi aktáiban. Ettől függetlenül fegyveres rablókkal továbbra is számolniuk kellett a megye vagyonosabb polgárainak. Május 12-én a kehidai Széchenyi birtok számtartóját, Oltay Sándort fosztotta ki és sebesítette meg otthonában Vak Illés 15 fős rablóbandája.66 Júniusban Pusztama- gyaródon, októberben pedig Orosztonyban és Kisra- dán követtek el hasonló bűncselekményeket. A pusztamagyaródi rablás Másfél hónappal a pördeföldei eset után ismét Göcsej vidékéről érkeztek rablási hírek a főispánhoz. Az illetékes főszolgabíró 1862. június 22-én délután szerzett tudomást arról, hogy két nappal korábban Puszta- magyaródon ismeretlen csavargók jártak Farkas Farkas zsidó korcsmárosnál. Másnap a Letenyén székelő Bölcs bíró a helyszínre sietett, és a sértett, valamint a tanúk vallomása alapján a következőképp rekonstruálta a bűncselekményt. Június 20-án este 10 óra tájban a falu végén lakó Tóth István kitartó és intenzív kutyaugatásra lett figyelmes. Alighogy ennek okán kilépett az utcára, öt ismeretlen fegyveres ember fogta körül, és arról faggatták, van-e jó bor a korcsmában. A megszeppent Tóth igennel felelt. ,,Noha van, úgy jöjjön kend velünk és igyék”- felelték a betyárok, majd a férfit maguk előtt hajtva megzörgették a kocsmaajtót. Kisvártatva a csapos az ajtóhoz lépett, és a jövevények kiléte felől érdeklődött. Erre a haramiák pandúroknak adván ki magukat arra kérték, haladéktalanul engedje be őket. Mikor az ajtó kitárult, a csavargók rögtön benyomultak az épületbe, ahol a kocsmárost — mivel értékeit szép szóval nem adta - összekötözték és megverték. Az erőszak eredményesnek bizonyult. A csapostól végül sikeresen eltulajdonítottak - többek közt - 130 ft készpénzt, 6 db ezüst tallért, 3 db női aranygyűrűt, 2 db aranyfüggőt, 5 db ezüst kanalat, 1 vég 25 ft értékű gyolcsot, továbbá 25 db ló ostort, 200 db szivart, 1 skatulya gyutacsot, valamint kisebb mennyiségben sajtot és cukrot. Távozáskor a sértettet megfenyegették, hogy az esetről hallgasson, mint a sír, majd ahogy érkeztek, nesztelenül eltűntek az éjszakában. Farkas azonban nem hallgatott, sőt személyleírást is tudott adni az őt bántalmazó és kifosztó bandavezérekről. Eszerint az első középtermetű, gesztenyeszín, kerekre vágott hajú, „ szőke hosszúkás képű”, bajusz és szakáll nélküli fiatalember, kinek a keze különösen fehér volt, s bal kézfeje fehér gyolccsal 3 ujjnyira bekötve, jobb kezén pedig két köves pecsétgyűrűt hordott. Ruhája fekete pörge kalap, guba szűr kifordítva tiszta piros béléssel, ing, gatya csizma, fegyvere dupla puska. A jelentés szerint „ez gyanítólag nem volt pásztorember. ” A másik rabló inkább pásztorszerű, középtermetű, „szőke képű”, szintén bajusz és szakáll nélküli, nyírt barna hajú férfi, ingben, gatyában és mellényben, a fején pörge kalap, a lábán csizma. Fegyverzete egy puskából és egy baltából állt. Ez utóbbival verték a korcs- márost is. Jelentésében Bölcs Gyula megemlíti, hogy a bűncselekményt annak dacára hajtották végre, hogy a járási csendbiztos és emberei néhány csendőr társaságában a faluban éjszakáztak. Ezt később a kérdőre vont csendbiztos határozottan tagadta, és azt állította, hogy a kérdéses éjszakán ők nem is Pusztamagyaró- don, hanem Bucsután, a csendőrök pedig Szompácson háltak, így a rablásról sem értesülhettek időben.67 Rablás Orosztonyban és Kisradán 1862. október 21-én este 7 óra tájban ismét „hajmeresztő kínzásokkal párosult s hihetetlen vakmerő66 MNL ZML T. ír. 2565/1862. Oltay pénztárcája a Rezi-hegyen agyonlőtt Illés Imre zsebéből került elő. 67 MNL ZML Főisp. ir. 1887/1862.
