Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
Egy „ csinált város ” téglái — Téglagyártás Zalaegerszegen 251 lölésű téglák kialakításukat tekintve három csoportba oszthatók: ► Körökben helyet kapó betűkkel, közöttük pajzsokban 1-től 5-ig tartó számozással (amelyekkel kapcsolatban érdekes, hogy az 1-essel jelöltek esetében kisebb a pajzs, mint a többinél) ► Széles téglalapokban elhelyezett betűkkel, közöttük 1-től 3-ig tartó kisebb számokkal ► Két négyzet alakú „ablakban” helyet kapó látványosabb (talpas) betűkkel (amely típusból téglaképeinken egy ép, valamint egy hibás vetőformával készített példány látható) Végezetül, a tanulmányban bemutatott valamennyi zalaegerszegi téglagyárral kapcsolatban kijelenthető, hogy sajnálatos módon a Zala Megyei Levéltárban, a Fortepan oldalon, valamint a 2017 áprilisában több mint 7.000 tagot számláló - lakossági fotókat is gyűjtő és rendszerező - „Régi Zalaegerszeg” nevű online csoportban sem található róluk fénykép. Más települések esetében ugyan a képeslapok visszatérő témái a téglagyárak,108 a zalai megyeszékhely esetében azonban a városról fennmaradt nagyszámú régi képeslap egyikén sem szerepel ilyen ábrázolás. A zalaegerszegi Göcseji Múzeum gyűjteményében mindössze egyetlen téglagyárat ábrázoló fotó található (21. kép), amelyet az 1920-tól haláláig Zalaegerszegen dolgozó Serényi Árpád (1897-1941) fényképész készített. A múzeum történészei szerint a felvétel feltételezhetően zalaegerszegi téglagyárat ábrázol, az azonban a kép hátterének ismeretében sem egyértelmű, hogy pontosan melyiket. (Amennyiben valóban a megyeszékhelyen készült a fénykép, úgy véleményünk szerint a két ólai gyár valamelyikét ábrázolhatja, ugyanis az alsóerdei helyszin és a vasútállomás környéke egyaránt dombokkal határolt, jóval tagoltabb térszínű.) A városban fellelhető egyéb bélyeges téglák A zalaegerszegi egykori uradalmi téglaégetők és téglagyárak történetének ismertetését követően szükséges még említést tennünk a városban előkerülő, azonban a tanulmányban bemutatott gyártási helyszínek egyikéhez sem (egyértelműen) köthető bélyeges téglákról. Ezek közé tartoznak az általunk ezidáig fellelt domború D, DM, DW, 1SV (?), S, illetve ZO betűkkel jelölt nagyméretű, valamint a mélyítésben domború FB jelzésekkel ellátott és a mélyített hatágú (Dávid?) csillaggal vagy virággal jelölt kisméretű téglák. Ezek közül az FB jelzésűekről feltételezhető, hogy a Zalaegerszeggel szomszédos Teskándon (egészen 2005-ig) működő téglagyár termékei, amelynek az 1931-es ipari jegyzék szerint akkoriban egy bizonyos Dr. Fürst Béla volt a tulajdonosa.109 A csillaggal vagy virággal jelölt kisméretű téglák esetében pedig amennyiben megjelölésük valóban Dávid-csillag, tulajdonosaik és bérlőik ismeretében mind az alsóerdei, mind az ólai, mind pedig a vasútállomásnál működő egykori gyár elképzelhető gyártási helyként. Ezek mellett ugyan bizonyíthatóan nem zalaegerszegi gyártmányok, viszont szintén megtalálhatók a településen a kőszegi Czeke gyár mélyített C betűvel jelölt téglái, valamint a Hilmayer téglagyáros családhoz köthető, mélyített HM megjelölésű téglák. Az 1876-ban Körmenden született Hilmayer Zsig- mond 1904-ben Zalalövőn telepedett le, ahol üzlete mellett gőztéglagyárat létesített. Jelentős méretű üzeme az 1930-as években 40-45 munkást foglalkozott, továbbá hosszú időn keresztül rendes tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak és a község képviselőtestületének.110 Az 1907-ben immár Zalalövőn született fia, Hilmayer Miklós az iskoláit Nagykanizsán végezte, az érettségit követően azonban apja üzletében szerzett kereskedelmi és ipari gyakorlatot, majd 1931-ben annak valamennyi érdekeltségét átvette.111 A HM jelölésű téglák nagy valószínűség szerint az ő nevének kezdőbetűit rejtik. Epilógus Az első uradalmi téglaégetőktől a 20. század első felének gyáraiig ívelő bélyeges tégla-gyártás időszaka az 1949. december végi államosítással a zalai megye- székhelyen is lezárult. Ezt követően Zalaegerszeg lett a megyei tanács által 1951. január 1-jén létrehozott, 15 téglagyárat tömörítő „Zala Megyei Téglagyári Egyesülés” székhelye (amelynek egyik jogutódja később a Zalakerámia lett). A tanulmányban bemutatott helyszínek közül a II. világháború után az alsóerdei és az ólai külső - immár a szocialista ipar szolgálatába állított - téglagyárakban is folytatódott termelés, az ekkortól gyártott (jelöletlen) téglák azonban már egy sokak által „csinált városnak” tekintett település építőkövei voltak... 108 Ld. a MONARCHIA BTE internetes fórumának számos bejegyzését. 109 BRAHAM 2010 110 BÉKÁSSY 1930, 222-223. 111 BODRY-MADARÁSZ-ZSADÁNYI 1935, 162.
