Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Berki Márton–Berki Szilárd: Egy „csinált város” téglái – Téglagyártás Zalaegerszegen
Egy „ csinált város ” téglái - Téglagyártás Zalaegerszegen 237 eredetileg barokk stílusú kastély mindkét végét megtoldotta, valamint romantikus bástyát építtetett hozzá. Hirschel Áron örökébe fia, Salamon lépett, aki Hűvös Józsefre magyarosította nevét, azonban zsidó származása miatt 1944-ben a zalaegerszegi gettóba vitték, a kastély berendezését pedig a háború utolsó éveiben széthordták. 1945 után iskola működött benne, a hozzá kapcsolódó 979 katasztrális hold földterületet pedig 155 igénylő között felosztották, akik ezután mint egyénileg gazdálkodó kisparasztok művelték a földeket. Ezzel a korábbi Erdődy uradalom története véget ért; az egykor itt működő téglaégető helyén jelenleg autóbusz-forduló található (4. kép), ezt megelőzően futballpálya volt. A Skublics, illetve az Erdődy családok (uradalmi) téglavetői mellett vélhetően egyházi téglaégető működött a város egykori keleti határában található Bo- zsokon, ahonnan domború BOZSOK feliratú téglák kerültek elő. (Rendkívül erőteljes kontúrú jelölésüket tekintve valószínűsíthető, hogy a 18. század második felében, 19. század első felében vetették őket.) Az egyházi eredetet bizonyíthatja, hogy a bencés birtok Csács és Bozsok községek 1335-től egészen az államosításig a Zalavári Apátsághoz tartoztak. A török hódoltság idején mindkét falu elpusztult, a feljegyzések szerint 1723-ig állandó lakóik sem voltak. Az újonnan (részben németajkú lakossággal) benépesült falvakat 1888-ban Csácsbozsok néven vonták össze, a szomszédos Zalaegerszeg egyre nagyobb befolyása ellenére azonban az apátság szerepe ezt követően is olyannyira kiemelt maradt, hogy a település iskolája - katolikus elemi népiskolaként - az államosításig szintén hozzájuk tartozott, csakúgy, mint a jelenlegi Csácsi arborétum elődjének tekinthető apátsági csemetekert. (Csácsbozsok ezt követően, 1963-ban vált hivatalosan is Zalaegerszeg részévé.) Végezetül, ugyancsak uradalmi téglaégetőkhöz köthető néhány Zalaegerszegen is fellelhető, azonban biztosan nem a településen gyártott bélyeges tégla. A ritkán a városban is előkerülő mélyített GES jelölésű téglák vélhetően Gróf Erdődy (IV.) Sándor (1865— 1940) nevét viselik. Mivel életrajza szerint az 1880-as évek végéig közép- és felsőfokú tanulmányait folytatta és külföldi utazásokat tett, így valószínűsíthető, hogy a monogramját viselő téglák 1890 után készültek, vagyis akkor, amikor az előzőekben említett botfai kastély már nem állt a kiterjedt rokonsággal rendelkező Erdődy család birtokában. (Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Gróf Erdődy [IV] Sándor apja - a Jánosházán mintagazdaságot létrehozó Gróf Erdődy Ferenc - nevének kezdőbetűivel ellátott hasonló stílusú, GEF jelzésű téglák is ismertek.) Az Erdődy-téglák mellett domború koronás S jelölésű, vélhetően Báró loósi és egervári Solymosy Lászlóhoz (1832-1904) köthető téglák is megtalálhatók Zalaegerszegen. A Fáik László néven született földbirtokos az eredetileg Flessen-ből származó Fáik család nevét 1862-ben - két évvel a (nemestakácsi) Horváth Teréziával való házasságkötését követően — változtatta meg Solymosy Lászlóra. 1873-ban vásárolta meg a kívülről reneszánsz, belső árkádos udvarán pedig barokk stílusjegyeket viselő, Zalaegerszegtől északra található egervári várkastélyt. 1881-ben nemesi címet kapott, nevét ettől kezdve „loósi és egervári” előnévvel használta, majd a családnak 1895-ben bárói címet adományoztak (amely évszámok egyúttal a koronás téglák datálásá- hoz is támpontot nyújtanak). Eközben Zalaegerszegen: A téglagyártás kezdetei a településen Az előzőekben tárgyalt Zalaegerszeg-környéki uradalmi és egyházi téglaégetéssel párhuzamosan, már részben a 18. század első, de különösen a második felében a településen belül is látványos változások zajlottak. Számos, a városképet ma is meghatározó épület ebben az időszakban készült el: a középkori egerszegi palánkvár helyén 1730-1732 között épült barokkos hatású (Régi) Vármegyeháza (amely jelenleg a Zala Megyei Bíróság épülete), a Kvártélyház tömbje, illetve a monumentálisnak ható Mária Magdolna-plébánia- templom épülete. A településen (nagyobb számban) gyártott téglákkal kapcsolatos első információk szintén ezekhez a beruházásokhoz - elsősorban a Kvártélyházhoz és a Mária Magdolna-plébániatemplom- hoz, azok építéstörténetéhez — köthetők. A Kvártélyház telkén korábban egy faépület állt, amely leégett, s ezután kapott megbízást Sodán Lajos helyi kőműves, hogy készítse el egy téglaház terveit. Az építkezés 1765-ben vette kezdetét, melynek tégláihoz bizonyíthatóan a szabók céhe által emelt Kálvária kápolna mögötti területről, a mai Május 1. liget
