Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Kanász Viktor: Nagykanizsa egyházi élete az 1778–1779-es canonica visitatio tükrében
226 Kanász Viktor tartó török uralomnak. A város a 18. században gyors fejlődésnek indult, aminek a fő oka a kereskedelem szempontjából kiváló földrajzi fekvésben keresendő.16 Ennek köszönhetően az 1743-tól a Batthyány család kezében lévő falusias település17 egyre inkább egy prosperáló mezőváros képét kezdte mutatni. A terület felszabadítása után nemcsak a polgári közigazgatás, de az új alapokon nyugvó egyházszervezet is újraéledt, azonban több probléma is adódott. Ezek között a legégetőbb a paphiány volt, aminek a következtében - a korabeli Magyar királyság más régióihoz hasonlóan - szerzetesrendek vették át a plébániák irányítását. Ebben - mivel a jezsuiták a 18. század elején kiszorultak a városból,18 az Ágoston-rendiek19 és a pálosok20 pedig nem tudtak véglegesen letelepedni - a már ekkor is komoly helyi múlttal rendelkező ferencesek,21 és az 1765-ben gimnáziumalapítási céllal megjelenő piaristák játszottak főszerepet.22 Problémát jelentett Kanizsa és környékének egyházmegyei hovatartozása is; bár az államalapítástól kezdve a veszprémi püspökséghez tartozott a környék, a hódoltság ideje alatt a zágrábi püspökség kezdte el vizitálni a térséget. Csak Padányi Biró Márton és Volkra Ottó püspök erőteljes fellépésének köszönhető, hogy Kanizsa 1993-ig mégis Veszprém fennhatósága alatt maradt,23 és a zalai főesperesség 1750-ben megszervezett kanizsai esperesi kerületének ( Districtus Kanisiensis) központja lett.24 Kanizsán a gyónóképes (capax), azaz felnőtt lakosok száma ekkor 2249, a nem gyónóképes (incapax), azaz gyermek lakosok száma pedig 879 fő volt, így a város összlakosságának létszáma 3128 főre tehető.25 A vizitációval ellentétben a demográfiai kutatás 3588 fős lakossággal számol.26 Az eltérő számokat többek közt valószínűleg a más felekezetű lakosság jelenléte okozhatta, ugyanis bár a vizitáció nem említi, de a katolikusokon kívül éltek a városban izraelita vallásúak,27 valamint ortodox hitűek is.28 Bár intézményesült protestáns vallásgyakorlatról csak a 19. század első felétől kezdve van adatunk,29 az ő igen kismértékű jelenlétük sem zárható teljesen ki. A város és környéke lelkigondozásában a ferencesek játszottak kulcsszerepet. A már évszázadokon átnyúló múlttal rendelkező barátok a ferencesek la- diszlaita (Szent Lászlóról elnevezett) provinciájához tartoztak. Ok tartották fenn „a jótevők kegyes adományai és az említett szerzetesek szorgalmából állíttatott’’, Szent Józsefnek ajánlott, kőből épült templomot, amely ma is áll, s továbbra is Szent József a patrocíni- um&. A templomban ekkor kilenc oltár volt található, de még nem szentelték fel őket. A templom pontos felszereléséről kevés információval rendelkezünk. Tudjuk, hogy a mindennapi liturgiában fontos szerepet játszó - a konventtel közösen használt - felszerelések között fellelhető volt 9 kehely ugyanannyi tálkával, 2 áldoztató kehely (ciborium), 1 úrmutató (monstrantiá), 3 kereszt, 4 ezüst persely (pixides argenteas), egy jó orgona (orgánum unum bonum), szószék, zászlók, keresztelő medence (forts baptismalis) és elegendő egyházi öltözet állt rendelkezésre. A templomban hat 16 A városba érve a piac a legnagyobb látványosság, amelyet 1715-ben Simon Clement így látott: „ Mint a mi vásárainkon, itt is lovak, marhák, ruhanemű, ágynemű, vászon és másfajta áruk voltak kitéve a bódék alatt, amelyek két-három sort alkottak; az árusok között sok zsidót láttam, akik ennek az országnak a legtöbb városában élnek. " Angol és skót utazók 103. 1846-ban a Tudományos gyűjteményben pedig meg is indokolják e nagy piac okát; ,,A városnak igen alkalmatos fekvése Hazánk két nagyobb Vármegyéi között, Horvát Ország szomszédságában, és a több, itt egymást keresztül vágó utak középpontján, azt nevezetes vásárhellyé teszi. ” ANTALFFY 1982, 60. Továbbá Fényes Elek is 1836-ban hasonlóan nyilatkozik; „ Ezen város igen eleven, mert Pest és Horvátország, ismét Bécs és Szlavónia, Bosnyákországok között feküdvén, kereskedése nagyfontosságú. Sertés, marha, gabonavásárai felette híresek, s a törökországi sertések, ökrök mind itt mennek keresztül; ezenkívül majd csaknem egész Somogy vármegye innen veszi a fabrikatumokat és a koloniális portékákat. ” FÉNYES 1836, 67. 17 1715-ben még a következő állapotokkal találkozunk: ,,Ez a helység, bár városnak számít errefelé, nem több egy mintegy száz szétszórt zsúpfe- deles házból átló falunál. Van itt az obszerváns ferenceseknek egy kis kolostora, az ő templomukba jár az egész város. Kőből vagy téglából való épületet sehol se láttam, kivéve egy kis kápolnát és a császári sóraktárat - e hasznos árunak a monopóliuma ugyanis a császáré az uralma alá tartozó összes országban. " Angol és skót utazók 103-104. 18 KÉRINGER 2006, 300. 19 FALLENBÜCHL 1943, 186. 20 TöTH 1990> 223. 21 A kanizsai ferencesekről az első jelentős, ám adataiban erősen megkérdőjelezhető munka: HALIS 1899 (a problémákra már felfigyelt a kutatás: KÉRINGER 2006, 303.), továbbá TAKÁCS - PFEIFFER 2001. passim, valamint SIPTÁR 2010, 78-82. 22 A piaristák megtelepedéséről és korai működéséről: PAP 1880; KOTNYEK 2006, 380-390; DEGRÉ 1990. 9-19.; KALCSOK 1896, 3-97; 3-29. 23 A területi vitáról részletesen: BARBARITS 1929, 237-238; PEHM 1934, 273-295; KÉRINGER 2006, 306-307; MOLNÁR 2012, 51; HERMANN 2015, 36. 24 HERMANN 2015, 131. 1778-ban a vizitáció szerint a következő plébániák tartoznak a kanizsai esperesi kerülethez: Kanizsa, Szentpéterúr, Palin, Homokkomárom, Gelse, Hahót, Szentlászló, Csács, Szentivány, Csatár. VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis, Index 25 „In matre Canisa numeratur animae confessionis capaces 2249, incapaces 879, in toto 3128, omnes religionis Catholicae. ” VÉL Visitatio canonica archidiaconatus Szaladiensis 224. 26 1778-ban a statisztikai adatok szerint Kanizsán 3588 fő élt. RÁBAVÖLGYI 2006, 124. 27 1770-ben 252 adózó zsidó izraelita vallású ember élt a városban. KÉRINGER 2006, 321., valamint KOSTYÁL 2006, 345. 28 KÉRINGER 2006, 326.; KOSTYÁL 2006, 345. 29 FÓNYAD 1991, 4.; JÁNI 2004, 25. és NÉMETH 2004, 101.
