Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 23. (Zalaegerszeg, 2017)
Mészáros Ádám: Kiskanizsára költözött családok 1690 és 1760 között. Újabb adatok Kiskanizsa településtörténetéhez
220 Mészáros Adám összesen 27 mérő gabona elvetésére elegendő szántóföldjük és 24 akó boruk is volt.23 Hat gyermeket - 3 fiút és 3 leányt - neveltek fel. Schnepf (Sneff) Péter három fia közül András (1728-1787) és György (1734-1782), a két idősebb fiú 1757-ben közös lakodalmat tartottak.24 András Adler Mária személyében német, György pedig Tököli Mária személyében egy magyar leányt vett el. A legkisebb fivér, Mihály (1737-1800) 1764-ben egy horvát lányt - Kárlovics Máriát - jegyzett el és vett feleségül. A Sneff testvérek példája is mutatja, hogy a magyar, a német és a horvát családok közt nem voltak határvonalak, és a többféle eredetű kiskanizsai népesség miként olvadt egy közösséggé. A házasságkötések további vizsgálatából ezzel szemben az is kiolvasható, hogy Kiskanizsa a belső, nemzetiségek közti exogámia mellett kifelé erősen endogám közösségnek tekinthető. A három Sneff fiú közül György utódai vélhetően az említett házasság nyomán kapták a „Magyar” melléknevet.25 Betelepülés a szepetneki Batthyány birtokról A Kanizsa melletti Szepetnek a 17. század végére elnéptelenedett, de a török hódoltság után rövid idő alatt újra népesült. A török elvonulása után egykori végvári vitézek lakták, akik 1696-ban a beszállásolás alól is mentességet kaptak. 1699-ben már 16 adózó portáját írták össze. 1717-től ugyanazok a földesurai, mint a szomszédos Kanizsának: előbb a Szapáry, majd 1744-től a Batthyány család. Az új uraság urbáriuma az 1740-es évek közepén jelentősen megnövelte a jobbágyterheket, ráadásul Batthyány nádor még a hatalmával is visszaélt. Mindez oda vezetett, hogy 1756-ban Szepetnek ellentétbe került földesurával. A vonatkozó úriszéki jegyzőkönyv szerint a jobbágyság el akart költözni Szepetnekről, amibe Batthyány bele is egyezett, noha ragaszkodott ahhoz, hogy a jobbágyok teljesítsék minden kötelezettségüket. Szepetnek egyik legrégebbi lakója a Kudász család volt. 1697. június 17-én Kudász János lánya, Katalin a kanizsai Margalics Balázzsal kötött házasságot, 1699- ben pedig a 16 szepetneki családfő közt írták össze az 1/8 telken gazdálkodó Kudász János családját.26 A Kudász család tagjai is azután hagyták el Sze- petneket, miután a község a földesúrral összetűzésbe került. Számos család költözött el ekkor a községből, hogy máshol keressen otthont magának. Kudász Józseffel 1759-ben már Bajcsán találkozunk, Kudász Tamás (11775) és Mihály (kb. 1716-1769) családja pedig Kiskanizsán tűnik fel. A Kudász család nem ment tehát messze; Tamásnak és Mihálynak Batthyány nádor másik birtoka, Kiskanizsa lett az új otthona.27 A kiskanizsai Kudász Ferencet az adóívek 1776- ban telkes jobbágyként tartják számon. Harmadosztályú házacskájához három köböl szántóföld, két kaszáló rét, valamint három kapa szőlő tartozott. Ezeken kívül két vonós marhával, egy tehénnel és egy sertéssel rendelkezett.28 Kanizsa középkori eredetű magyar lakossága a vár török kézre jutásával tűnt el végleg. A török ellen felállított végvárrendszer erődítményeiben azonban ott szolgáltak a környék egykori jobbágyai, akik közül sokan nem hagyták el a vidéket, csupán életmódot váltottak. A nagyobb erődítményekben német, lengyel, cseh, olasz zsoldosokat, és mellettük a délszláv nyelvterületről északra húzódott harcosokat, a Dunántúlon tartósan megtelepedett horvát és szerb végvári katonákat is találunk. Kanizsa nyugati külvárosában a hódoltság alatt is élt egy vegyes eredetű népesség, akiknek utódai a későbbi Kiskanizsa alapító lakói lettek. A török időkben Topráklik névvel illetett külváros lakossága a várbéli törökök elvonulása után is itt maradt. Többségük azelőtt is keresztény volt, de az 1690- es kapituláció után a muszlimok is megkeresztelked- tek. A szlávok és magyarok mellé hamarosan német családok is költöztek. Kiskanizsa a környék magyar és horvát falvaiból, valamint a vár német helyőrségéből is gyarapodott. A különböző népelemekből összekovácsolódott közösség számára a zártság és a belső exogámia volt az, ami egy sajátos, a várostól és a környék falvaitól is különböző, egységes néprajzi csoporttá tette. Az egyedi beköltözők példája mutatja, hogy Kanizsa - s benne Kiskanizsa is - vonzó célpont volt az új otthont keresők számára. A beköltözésben eseten23 ZMLIV. 9. a. Conscr. Univ. 9-10. d. 24 Az esketési anyakönyvben Sneff András (1728.10.15.) és Sneff György (1734.12.14.) nevét tévedésből felcserélték. 25 R. k. kér. akv. Nagykanizsa 1772. Magyar melléknevű Sneff család ma is él Kiskanizsán. - vö. Fülöp 1979, 8. 26 ZML IV. 9. a. Conscriptiones Universales 1. d. 27 A tömeges elvándorlás után Batthyány Lajos nádor német jobbágyokat telepített szepetneki birtokára. 28 ZML IV. 9. b. 307. d.
